A Sorento plug-in hibrid változata a modellkínálat csúcsát képezi. A hajtómű egy 132 kW (180 LE) teljesítménnyel és 265 Nm-es maximális forgatónyomatékkal bíró, közvetlen befecskendezéses 1.6 T-GDi benzinmotorból, és egy 67 kW (91 LE) teljesítményű elektromotorból áll, melynek forgatónyomatéka 304 Nm. A rendszer része a 13,8 kWh kapacitású lítium polimer szerkezetű akkumulátor, amely a padlóban, az első ülések alatt található. Mindennek köszönhetően a tejes rendszer összteljesítménye 195 kW (265 LE), 350 Nm forgatónyomatékkal.

Visszafogott járgány

A papírforma tehát megvan, a gyakorlatban viszont a plug-in hibrides Sorento nem mondható kifejezetten dinamikus autónak. Őszintén szólva helyenként el sem akartam hinni, hogy a járgány 265 lóerős. Tény, hogy Sport üzemmódban mindkét motorból kihozza a maximumot és olyankor tényleg megrándul az autó, a hétköznapi vezetésnél, sztrádán való előzésnél viszont kicsit nagyobb dinamikát is elvárnék tőle. 

Ha viszont úgy tekintek rá, mint egy családbarát hétszemélyes járgányra, és félreteszem azt az énemet, amely azért szereti a padlógázt, akkor az autó dinamikájával csak elégedett lehetek. Nem ösztönöz fölösleges száguldozásra. Visszafogott, többgyermekes családapa kezébe való, akinek a gyorsaságnál sokkal fontosabb a biztonság. S ehhez van igazítva a futómű is, de a jól hangszigetelt utastér is, amely egyébként a legmagasabbnak számító Platinum felszereltségi szintben rendkívül előkelő benyomást kelt. A fekete és a sötét szürke különböző árnyalatai nem fognak tetszeni azoknak, akik a melegebb színű, nappalira emlékeztető utastereket kedvelik, nekem viszont ez az indusztriális stílus nagyon is bejött. 

Gazdag felszerelés

A felszereltségi szintnek köszönhetően az autóban Bose audiorendszer volt. Az irányjelzők bekapcsolásánál a sofőr előtti digitális műszeregységen jelenik meg az adott oldalon levő, visszapillantó tükörbe épített kamera képe, minek köszönhetően még jobb áttekintésük van arról, mi található az autó mellett. Mindezt a holttérfigyelő rendszer is kiegészíti, amely a visszapillantó tükrön levő, pirosan világító kijelzővel figyelmezteti a sofőrt az ütközésveszélyre. Egyébként nagyon sok autóban ez a kijelző narancssárga vagy sárga színű, amire bizonyos esetekben, erősebb napsütésben nem mindig figyel fel a sofőr, a piros szín ebből a szempontból sokkal feltűnőbb. 
A parkolókamerák 360 fokos képet mutatnak, amit ilyen méretes járgánynál szerintem minden sofőr értékelni tud. 

Ami a teret illeti, abból értelemszerűen rengeteg van az autóban. Itt külön ki kell hangsúlyoznom, hogy az utóbbi időszakban tesztelt hétszemélyes járgányok közül épp ez a Sorento kínálja a harmadik üléssorban a legtöbb helyet és a legnagyobb kényelmet. 

A leghátsó sorban utazók önállóan állíthatják a klímát és még USB-csatlakozás is a rendelkezésükre áll. Az ülések roppant egyszerűen, gombnyomással állíthatóak, így a be- és kiszállással sem lesz különösebb gondjuk. 

Ami a csomagteret illeti, az ötüléses kivitelben a Sorento PHEV 693 literes rakodóteret kínál, a hétüléses változatban 175 liter áll rendelkezésre. A második üléssor lehajtása után a téren 2077 literesre bővül. 

Mi van az árammal?

Nos, aki plug-in hibrid járgány vásárlásán gondolkozik, az minden jel szerint azért akar ilyen autót, hogy minimalizálja az üzemanyag-fogyasztást. A gyári adatok szerint a 13,8 kWh kapacitású akkumulátor átlagban 57 km-es, tisztán elektromos hatótávot biztosít, városban viszont akár 70 kilométert is megtehetünk anélkül, hogy akár egy csepp üzemanyagot is elfogyasztanánk. 

Nekem legfeljebb 50 kilométert sikerült megtennem. Ennek oka egyszerűen az, hogy míg más plug-in hibrideknél az elektromos üzemmódban aránylag erőteljesen le kell taposni a gázpedált ahhoz, hogy beinduljon a belső égésű motor, a So-rento esetében ehhez sokkal kevesebb is elég. Ezért ha azt akartam, hogy aktiválva maradjon az elektromos meghajtás, minden eddiginél érzékenyebben kellett bánnom a gázpedállal. A gyártó minden jel szerint arra a következtetésre jutott, hogy az elektromotornak önmagában nincs elég ereje a dinamikus elindulásokhoz, ezért minden egyes, erőteljesebb startolásnál a benzinmotor is besegít. Ezért történhetett az, hogy amikor próbáltam lemérni, milyen távolságot teszek meg tisztán elektromos meghajtással, a fogyasztás 0,7 liter volt, ugyanis voltak olyan helyzetek, amikor a gyorsuláshoz a négyhengeres motorra is szükség volt. 

Töltés és fogyasztás

A Sorentóban egyébként csak 3,3 kW-os fedélzeti töltő van, így a gyors töltésről megfeledkezhetnek. Ez pedig nagy kár, ugyanis 40–50 kilométeres hatótávolság miatt több órán keresztül kell tölteni az autót. Példának okáért: a Wallboxról a töltés majdnem 3,5 órát tart, otthoni hálózatból pedig már öt órát. 
Ha végképp lemerül az akku, akkor városban 7,7–8 literes átlagfogyasztásra kell számítani 100 kilométeren. Városon kívül és sztrádán a 6,3 és hét liter közötti átlagfogyasztást fogják elérni. Arra is gondolni kell, hogy míg a Sorento többi változatának 67 literes üzemanyagtartálya van, addig a plug-in hibrid kivitelezésben csak 67 áll rendelkezésre. 

Összegezve

Akinek tetszik a Kia Sorento, annak meg kell fontolnia, miért akarja az autót, mire fogja használni, s megéri-e a plug-in hibrid a több ezer eurós többletkiadást. Szerencsére még nem jutottunk el abba a stádiumba, hogy ne lenne miből válogatni, a Sorento esetében ugyanis még mindig ott virít a kínálatban az összkerékhajtású dízelmotoros változat, amelynek kezdőára 43 990 euró. Az általunk tesztelt modell alapban 49 790 eurónál kezdődik.