Az orvos ezúttal ábrákkal magyaráz: „Az első a 100 ezer főre eső új esetek számát mutatja, 7 napos átlagban. Szlovákiában 161. Magyarországon 97 a szám.  

A második 100 ezer főre vetítve az adatokat ábrázolja, ebből látszik, hogy Szlovákia világelső az új megbetegedések számában. 

Szlovákia átoltottsága 43 százalék. Győr-Moson-Sopron megyéé 70 százalék. A harmadik oltást is jóval többen kapták meg a magyar oldalon. Dr. Tamás László hozzáteszi még: „A magyarlakta területeken az orvosok közös kiáltványban szólítják fel a lakosságot az oltások felvételére, de úgy tűnik hiába, mert átmeneti növekedés után az oltást felvevők száma ismét csökkent.” Úgy véli: „Előbb-utóbb be kellene látni mindenhol, hogy csak a kötelezővé tétel segíthet. Nem vitatkozni kell, hanem oltani kell veszettül, igen: a gyerekeket is! És akkor uralni fogjuk ezt a járványt!” 

Az oltásról van még egy szomorú története: Idős, fekete ruhában öltözött nénike nyit be ma reggel a rendelésre. Szokásos kérdésem hozzá is, mint minden beteghez elhangzik: 

– Oltásokat fel tetszett venni? 

– Igen, mind a hármat. 

– Szuper. Tessék helyet foglalni. 

A nénike mocorog, félfordulattal, fájó izületekkel ül be a székbe. Mikor megfordul, látom, hogy csupa könny a szeme. 

– Ne tessék sírni, csak megvizsgálom. Mi a panasza? 

– Nehezen nyelek, gombócot érzek a torkombam. 

– Nem fog fájni semmi, megvizsgálom. Ne tessék sírni. 

A válasz belehasít a rendelő csendjébe: 

– Egy hete temettem el a fiam!  

Hosszú idő után: 

– Őszinte részvétem, tessék megnyugodni.  

Felállok a székből, kinézek az ablakon. Úgy érzem, percekig. 

– Mennyi idős volt? 

-58 éves. Három gyereke van. 

Szinte öntudatlanul kérdezem, előre félve a választól: 

– Covid? 

– Igen. 

Tudom, hogy nem szabadna megkérdeznem, de kitör belőlem: 

– Oltást kapott? 

A zokogástól csak a fejcsóválást látom, a választ nem értem….