És hogy a gyors jellemzés nem teljesen alaptalan, azt jól mutatja a napokban a boltokba került Novota című kötet. Novota ugyanis pályafutása összes (forduló)pontján mindig higgadt, intelligens választ adott a (futball)élet kihívásaira.

Erről és sok minden másról is olvashatunk a Madách Egyesület gondozásában megjelent, bő 200 oldalas, fotómelléklettel ellátott könyvben, melyet Bőd Titanilla sportújságíró jegyez.

Lapunk egykori munkatársa, aki kilenc éven át volt a sportrovat vezetője, mondhatni végigkövette Novota pályafutását: a szenci II. ligás évektől a DAC-os szereplésen át a légiósként, majd válogatottként szerzett tapasztalatokig. Számtalan interjú és riport született ez idő alatt Novotáról, a könyv azonban – mindössze két, „saját” cikkből való idézetet leszámítva – nem ezek gyűjteménye. A kapuskönyv hónapokig tartó kutatómunka, több tízórányi beszélgetés eredménye. Nemcsak Novotával, hanem a kapus feleségével, Katival, korábbi edzőivel, játékostársaival, újságírókkal, és mindenkivel, aki akár csak néhány gondolattal, de teljesebbé teheti a róla kialakult képet.

A szerző nagyrészt személyesen kereste fel az érintetteket, csak a koronavírus-járvány miatt kellett lemondania pár személyes interjút. A fociéletrajznak is nevezhető kötetben mindez dokumentumszerűen kerül az olvasó elé: egy rövid beszélgetés Kurt Gargerrel chili con carne evés közben Bécsben, kávézás Novota Katival a békei ház teraszán – aztán snitt, és jön egy-egy újabb „bejátszás” Novota valamelyik fontos meccséről. Ezekről pedig vagy maga Novota, vagy a szerző emlékeit olvassuk.

Utóbbi lényegre törően, alig pár mondattal teremt kontextust, így a fociban járatos olvasók nem unják az általuk is ismert tények, helyzetek leírását, míg a témában teljesen járatlanok épp annyi információt kapnak, hogy számukra is élvezhető legyen a sztori. Pontosabban: a száraz adatoknál vagy kronológiánál sokkal többet kap az olvasó. Néha csak a sorok között megbúvó, máskor pedig maximális nyíltsággal megírt véleményt, személyes hangvételű beszámolót. A hírhedt dunaszerdahelyi szurkolóverésről vagy a katartikus DAC–Ružomberokról ugyanis szemtanúként, a lelátóról, nem lehet érzelemmentesen beszélni.

Persze, Bőd Titanilla is tudja, a hangsúly Novota szemszögén kell hogy legyen. És a kapusból nem is kell semmit harapófogóval kiszedni. Novota számtalan emléket felidéz, és mindenről elmondja a véleményét is, kendőzetlen őszinteséggel. Ami nem azt jelenti, hogy meggondolatlanul ítélkezne, vagy hogy „objektív” igazságot nyilatkoztatna ki. Épp ellenkezőleg, évekkel ezelőtti önmagával szemben néha megértő, néha rossz döntésekről beszél. Néha pedig a jelenben, 38 évesen sem tudja, mi lett volna a legjobb reakció egy-egy helyzetben. Már csak azért sem, mert nem pusztán csapatokról, játékosokról van szó a kötetben, hanem a kapus- és focistalét megannyi aspektusáról. Arról, hogy az érzelmeknek milyen skáláját éli meg egy játékos akkor is, ha jóval kevésbé fordulatos karriert tudhat maga mögött, mint Novota.

Sokkal több ez a könyv, mint egy átlagos pályaösszegzés, vagy mint egymás után sorakoztatott cikkek sora (utóbbi azért némileg az első fejezetekben érhető tetten, mivel sem a szerző, sem Novota nem emlékszik, nem emlékezhet annyi részletre huszonakárhány év távlatából). Bőd Titanilla (első) könyvében egy – minimum szlovákiai magyar berkekben – közismert futballkapus életét, legbelsőbb érzéseit ismerhetjük meg részletekbe menően, bárminemű bulvárszerű felütés nélkül. Pedig a szenci klubról, a DAC-ról, a bécsi Rapidról, a szlovák válogatottról, Ján Kozákról stb., stb. is megtudunk sok-sok érdekességet, kulisszatitkot.

Ha pedig még ez sem csigázná fel az érdeklődésünket eléggé, érdemes pár percet szánni a kötet közösségi oldalára, amely nagyon profi módon menedzseli a projektet. Hogy mást ne mondjunk, még trailer is készült a könyvhöz…