Gondolni ünnepet. Kitalálni, ilyen vagy mégis milyen legyen. Legyen! Csak lehessen! Milyen is hát? Mit jelent? Kinek mit jelent? Kisgyereknek csodát, csillogást, színes ragyogást, bőséget? Minden gyereknek? Annak a partra vetettnek is? S mindenhol így van ez? Szép gazdag és ajándékokkal teli szenteset jelent ez a mostani pár nap. Gondolom, csak ha olyan szerencsés helyzetben van a kisgyerek, hogy feje felett nem dúl háború, vagy nem tombol éppen természeti csapás. Ha nem nyomorítja, szorítja el a lelkét a szegénység, az éhezés, a menekülés kényszere. Ha nem csikarja hasát az éhség, a kunyhó deszkáin átfújó szél nem fagyasztja meg benne a Kisjézust. Csoda csak akkor van, ha béke van, végtelen. Fegyverropogásban nincs ihletett alkalom, nincs szeretet, nincs kisdedvárás. Fütyülő akna van, gépzaj, füst és korom, leégett istálló, ahol nem talál menedéket a még meg sem született már fájdalmas kisded, a vajúdó, elcsigázott anya, a riadt, erejét vesztő apa, az elfáradt öszvér. Háborúban pusztító gyilkos tűz van, nem melengető, ételt melegítő, lobogó fényt adó. Csak az állatok tiszták, már csak ők tudnak meleget lehelni, ha nagy a hideg, s tanácstalan a férfi. Gondolni ünnepnek ezt.

Mit jelenthet az ünnep egy fiatalnak ma? Talán izgalmasat, bohókásat, kedvest jelent, talán az első saját keresetből való ajándékozás örömének megélését? Idealista képek, messze a valóságtól. Persze, jó is lenne ez így, így megélni az ünnepet, és örülni az ajándékozás okozta boldogságnak, a másik, a szeretett lény boldogságának. Mindez megint és csak akkor lehetséges, ha a fiatal pénzkereső, ha van hol, mit is miért vásárolnia, van hol laknia, van már karácsonykor képe a tavaszra, s tervei is, nem csak a mai napja. Ha nem a puszta megélhetés a tétje a mindennapoknak. Ha nem keseríti a holnaptalanság, a filléres gondok, s gyomorszorító kiszolgáltatottság. Sokat akarnék? Gondolni kell ünnepet!

Felnőttnek néha afféle fura gond is az ünnep, egyszerre kedves és terhes lehet ez a mit találjak már ki megint ajándéknak kérdés. Persze, csak akkor, ha van kinek, ha van miből adni. Ha nincs egyedül, elhagyva, ha társa, családja, munkája, normális élete van. Ha nem kell menekülnie egy hátizsáknyi holmival pengő-zengő szögesdrót kerítések tövében, sáros latyakban kúszni-mászni, ha nem kell neki félvakon, félig agyonverve a nézetei miatt valamelyik diktátor tömlöcében sínylődnie. Az ünnepre gondolni a szabadságra gondolni-t is jelenti. Egybeforrott! Szabadság és ünnep. Jó ezt így gondolni. Milyen lehet a sok évtizedet maguk mögött tudóknak az ünnep? Öregnek ez már csak édes-bús emlékezés azokra az időkre, amikor még ő volt a felnőtt dolgozó, amikor még fiatal, első keresetének örvendező volt? Felemlegetni, hogy régen még szenteste napján is munkába kellett menni, sorban kellett állni egy kiló narancsért, pult alatti árukat kellett mindenféle kapcsolatokon keresztül megpróbálni megszerezni az ünnepekre? Most már mosolyogva arra gondolni, hogy igen, mégis, lehet ugyan, hogy csak az utolsó pillanatban, de csak sikerült összehozni mindent, amit az akkori ünnephez szükségesnek gondolt. Gondolni ünnepre. Kell! Ám hogyan?

Olyanra, arra, amely máshol, más kultúrában lehet, hogy csupán csak néhány szokványos hétköznap, másoknak semmi csillogás nincs benne, semmi emelkedettség, csak úgy van, mint minden más rendes évközi nap, a perc, az óra elfolyik, szokásos tempóban telik az élet, a napban semmi különleges, mint máskor is, ugyanúgy lüktet benne a létezés. Az ő egyszerű hétköznapjaikhoz mi kell? Talán azokhoz is nélkülözhetetlen a békesség, a teremtő, jószándékú gondolat, mert nem működik a világ anélkül az örökké hangoztatott szeretet nélkül. Hangoztatott. Lelkész szájából, politikuséból, egyszerű és egyszeri utcai ember ajkáról sokszor elhangzik ez a legfontosabb és egyedüli parancsolat, ez az egyenlőség jelének kiírása, hogy Isten, szeretet! S hogy aki ebben van, az jó helyen van. Elhangzanak a szavak. Tettek lesznek-e, vagy csak hangoztatott, pufogtatott frázisok sorozatlövése az, szónoki pulpitus, szószék mögül elmondott szöveg? A befogadón múlik, hogy elhiszi-e, hogy felismeri-e, ha hazudnak neki. Szeretetről. Gondolni ünnepet. Nem is olyan könnyű. Nem is.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/49. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene