A kommentátorok nagy örömére és kisebb csodálkozására agresszíven kezdett mindkét harcos. A tempó csak fokozódott, ahogy alakult a bunyó. Poirier mesterien boxolt, ahogy azt tőle már megszoktuk. De Oliveira is ügyeskedett, az ő támadása jóval sokoldalúbb volt. Az állóharcban leginkább akkor tűnt effektívnek, amikor Poirierrel közelkerültek, összekulcsolódtak, ekkor Oliveira brutális térdeléseket küldött Poirier hasába és bordáiba.

Ami a boxot illeti, Poirier ereje láthatóan nagyobb volt. Már az első körben egy jobb horog földre küldte Oliveirát, aki a hátára kerülve szívesen kezdeményezett volna földharcot. Poirier részéről viszont eszetlenség lett volna jitsut vívni azzal a Charles Oliveirával, aki a legtöbbször kopogtatott az UFC történelmében. Így hagyta őt felállni, hadd boxoljanak tovább. A bekapott ütések egyértelműen nem kedveztek Oliveirának, de a brazil túlélte a vihart, és a harmadik menetben taktikát váltott, ami győztes döntésnek bizonyult.

Oliveira rögtön a harmadik kör elején megmászta Poirier hátát – a legrosszabb, ami történhet egy elit jitsus ellen. Az amerikai tehetetlennek tűnt, nem is próbálta meg lerázni hátáról ellenfelét. Oliveira bizonyára már kismilliószor volt ebben a pozícióban, itt már csak idő kérdése volt, hogy megtalálja a fogást a nyakon, és feladásra kényszerítse Poiriert. Margóra szükséges megemlíteni, hogy Oliveira a rear-naked choke fojtást úgy vitte véghez, hogy Poirier állva maradt. Tudniillik, ez tipikusan egy földharci technika, és álló ellenfélen végrehajtani ritka jelenség. De talán Oliveira számára mégsem annyira szokatlan. A brazil 2010-ben a legelső UFC-győzelmét is ugyanígy aratta, és most 11 évvel később így írta be nevét az UFC nagyjai közé.

A többség egyébként Poiriert favorizálta a mérkőzés előtt, azzal érvelve, hogy ő nagyobb ellenfelekkel találkozott az elmúlt években. Oliveira viszont ezen győzelmével bogarat ültetett mindenki fülébe. Most már egyértelmű, hogy megérdemelten lett bajnok, és félelmetes ellenfél az összes könnyűsúlyú esélyes számára.

Bár a sportban megszokhattuk, hogy egy meccs vagy bunyó után a sportolók egymás iránti tiszteletüket fejezik ki. Ennek viszont egy említésre méltó példáját láthattuk Charles Oliveira és Dustin Poirier között. Poirier pár éve egy adománygyűjtő programot folytat, és a meccs után 20 ezer dollárt ajánlott fel Oliveirának, hogy segítsen a szegény gyerekeknek a brazíliai Sao Paulo gettóiban, ahol maga Charles is felnőtt.