Miért Balunak hívják a versenykamionját, és miért pont 41-es rajtszámmal versenyzett idén?
Révész Bálint csapattulajdonos beceneve a Balu, de viccesen azt is mondhatnám, hogy Balu kapitány meséit is szeretjük. Tavaly az első közös szezonunkban 40-essel versenyeztem, mivel a Révész cégcsoport akkor volt 40 éves. Az idei, 41-es rajtszámban már volt némi fricska is.  A 2020-as évadban én álltam az élen, amikor a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt az idény, de az 1-es rajtszám a 2019-es bajnoknak járt. Természetesen az idei utolsó versenyt követően azonnal levettük a 4-est a kamionról, hiszen mégiscsak a friss Európa-bajnoknak jár az 1-es.

Amikor 2020 nyarán bemutatták az új kamiont, azonnal kijelentették, hogy az Európa-bajnoki cím a cél. Mindjárt tudták, hogy ilyen jól sikerült az új gép?
Tudtuk, hogy a MAN-ben nagy potenciál van, és igen, úgy éreztük, hogy jól sikerült az építkezés, erős gépünk lesz az új szezonra. Nem akartunk mellébeszélni, ezért mondtuk ki, hogy az Európa-bajnoki cím a cél. Azt persze nem tudtuk, hogy a vetélytársak pontosan mivel készültek, az csak az első versenyen derült ki.

Mitől gyorsabb az egyik kamion a másiknál? A versenyszabály szerint ugyanis 160 kilométer/órás sebesség a maximum, amivel folyamatosan haladni lehet a futamokon.
Így van, a sebességben nincs különbség, ezért nagyon sok múlik a kamion megépítésén. Illetve azon múlik szinte minden, meg persze rajtam. A kamion futóműve, kormányzása, a versenyző technikája mind-mind fontos összetevője a sikernek. A technikai szabályzat nálunk nyitott, bármikor van lehetőség változtatásra. Ezért is szeretem ezt a sportágat, mert itt talán az átlagnál is jobban számít a szakértelem és a kreativitás.

Belülről egyáltalán nem egy utcai kamiont kell elképzelni, hiszen teljesen másfajta látvány fogad a kabinban. Mennyire kényelmes egy versenykamion?
Fontos, hogy az én magasságomnak és súlyomnak legyen kialakítva az ülés és mindent kényelmesen tudjak vezérelni. Egy nálam 20 centivel alacsonyabb versenyzőnek valószínűleg nem lenne komfortos az én kamionom. A kabin tele van vassal, laprugóval, bukócsővel, de még a műszerfal sem úgy néz ki, mint egy sima utcai gépben, úgyhogy látványra nem a legszebb, de nem is ez a prioritás.

Mekkora előnyt jelent, hogy magyar csapatban versenyezhet?
Mindenképp előny, már csak a jobb kommunikáció miatt is. Sok embernek sok munkája van ebben a sikerben, és fontos, hogy össze tudjuk hangolni a feladatokat. Ugyan a pályára én megyek ki, de ez mégiscsak egy csapatsport, hiszen a szerelők és a fejlesztők nélkül nem jutnék sokra. Fontos, hogy a pilóta maximálisan értse a kamion működését, tudja, mi miért van, mert csak így oszthatja meg a szerelőkkel a tapasztalatait.

Hogy lett önből kamionversenyző?
Az autósportot gyerekkorom óta szerettem, korán elkezdtem a versenyzést, de az meg sem fordult a fejemben, hogy én egyszer kamionnal fogom róni a köröket. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy véletlenül kerültem a pályára. Szobi Balázs révén az Európa-bajnokságnak volt magyar szereplője, ő keresett meg 2010-ben azzal, hogy már fáj a dereka, vegyem át majd tőle a stafétát. Azt az évet még végigcsinálta, de aztán sajnos egy repülőbalesetben életét vesztette. Utána megkeresett a csapata, én igent mondtam, úgyhogy így kezdődött a kamionos karrierem.

Ha nincs az autók imádata, mivel foglalkozna most?
Informatikusnak tanultam. Valószínűleg rendszergazda lennék, de legalábbis a számítástechnikával kapcsolatos területen dolgoznék.

A sportág szerelmesei mindenképp jobban jártak, hogy másképp döntött. Háromszoros Európa-bajnokként mekkora a népszerűsége?
Sok rajongóm van, rendszeresen felismernek az utcán, a nyilvános helyeken odajönnek beszélgetni, fotózkodni. De ezt nem úgy kell elképzelni, mint a Forma–1-es versenyzőknél, természetesen nincs az a tömeghisztéria körülöttem, mint például Hamiltonék esetében. Nem is lenne jó.  A versenyeken is buzdítanak, elég nagy táborom van már. Ez egyébként egy látványos, szurkolóbarát sport.  A járvány előtt a boxutcába is be lehetett menni, most sajnos szigorúbbak a szabályok.

A felvidéki szurkolókkal van kapcsolata?
Igen, elég szoros. Nagyon szeretek a Slovakia Ringen versenyezni, szinte hazai pálya számomra. Idén sajnos a járványhelyzet miatt nem jutottunk el Szlovákiába, remélem, jövőre ezzel már nem lesz gond. Mindig nagyon lelkesek a felvidéki szurkolók, természetesen magyar szóval üdvözölnek, jókat szoktunk beszélgetni. Várom már, hogy visszatérjek.

Van különbség a három Eb-cím között?
Az első volt a legnehezebb, akkor még tapasztalatlan voltam, technikailag sem biztos, hogy annyira átláttuk az egészet. Talán a mostani volt a legédesebb, hiszen mégiscsak egy magyar csapattal értünk fel a csúcsra. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de kevésbé érzem fontosnak a bajnoki címek számát. Egyszerűen szeretek versenyezni, agyalni, azon gondolkodni, hogyan lehetünk egyre jobbak.

Hány évig tervezi még a versenyzést?
36 éves vagyok, ez nálunk még nem kor, hiszen vannak köztünk 50 felettiek is. A Forma–1-ben fizikailag nagyon topon kell lenni, ott 40 évesen erre már nem biztos, hogy maximálisan képes a versenyző. Itt nálunk más a helyzet. Amíg élvezem és ilyen motiváltnak érzem magam, addig biztosan csinálni fogom.

Anyagilag mennyire kifizetődő ez a sportág?
A szponzorainkra, támogatóinkra vagyunk utalva. Egy konstruktőri Eb-cím 1-2 ezer euróval jár, egyéniben pedig nincs is díjazás. Kiadások viszont vannak bőven, hiszen az éves költségvetésünk mintegy 300 millió forint körül mozog.

Köztudott, hogy környezettudatosan él. Mivel nem a legzöldebb sportágat választotta, próbál kompenzálni. Mik a legfontosabb prioritások az ön számára a környezetvédelem terén?
Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok üzemanyagot elégetünk, de ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, ez a sportágam, ebben vagyok jó. Ugyanakkor tényleg próbálok figyelni a környezetre és a magam módján óvni azt, hogy hosszútávú jövőnk legyen ezen a bolygón. Például minden dobogós helyezésem után fákat ültetünk itthon, az elmúlt időszakban már több száz fát ültettünk. Ezen kívül állatmenhelyeket támogatunk és próbálom a lehető legkevesebb húst enni.

A versenyzés mellett a tévézésnek is fontos szerepe van az életében. Mennyire élvezi a szakértői munkát?
A szakértés, a kommentálás nehéz szakma, főleg annak, aki ezt nem tanulta. Jókat mondani, szépen beszélni, értelmezni az elhangzottakat nem könnyű. Ennek ellenére élvezem ezt a munkát is, főleg, amikor egy-egy pilóta vagy csapat döntését kell megfejteni, megmagyarázni, kitalálni, hogy mi járhat a fejükben. Általában pozitív visszajelzéseket kapok, de azért negatív kritikák is érkeznek. Sokszor vádolnak azzal, hogy valamelyik versenyzővel szemben elfogult vagyok. Ez attól függ, hogy a nézők mit akarnak kihallani a mondataimból. Volt már olyan, hogy ugyanazon véleményem után valaki azzal vádolt, hogy Hamiltonnak szurkolok, míg más azzal, hogy Verstappennek. Ilyenkor azt gondolom, hogy jó munkát végzek.

El tudja azt képzelni, hogy a tévézés idővel felváltja a versenyzést az életében?
Mostanában biztosan nem.  A versenyzés a szakmám, ahhoz értek, a tévézés egyfajta hobbi, amiben talán fejlődtem az elmúlt években, de semmiképp sem mondanám, hogy ugyanolyan komfortosan érzem magam a televízió stúdiójában, mint a kamionom fülkéjében.