A Hadas Kriszta által készített riport sokkal többet megmutat a magyar viszonyokról: nem „pusztán” a lombikprogram helyzetét tárja elénk (pedig már az is önmagában elég lenne), hanem a bezáródó kommunikációs kapukat is megláthatják azok, akik sokszor nem értik, miért egyoldalúak a tudósítások, miért nem szólal meg a másik oldal. Most láthatjuk: mert nem akar.  

A riport egy lombikprogramban résztvevő anyával kezdődik, akik arról beszél, hogy 

Amikor te kanosszát jársz azért, hogy esélyed lehessen babát szülni, aztán jön valaki, aki egy vállrándítással közli, hogy becsúszott ez a gyerek, lehet, nem is tartjuk meg, szóval azt senki nem tudja elképzelni, milyen érzés. Amikor a második, harmadik vérvételed eredményéből látod, hogy nem sikerült, azt kutyanehéz feldolgozni.  

Hadas Kriszta ezt követően elmondja a hátteret: 2019 végén a magyar kormány bejelentette, hogy állami kézbe veszi a 6 magán meddőségi klinikát és 45 év alatt – öt beültetésig – ingyenessé teszi a kezeléseket, szűrővizsgálatokat és gyógyszereket az érintettek számára. Az állam megvette az intézeteket a tulajdonosoktól, akiknek nem volt más választásuk, mint eladni azokat. Magyarországon ezek után összesen három magánklinika maradt, de a kormánytöbbség úgy döntött, hogy 2022 júliusától kizárólag állami centrumokban lehet meddőségi kezeléseket végezni. A három megmaradt magánklinikából egyet még megvett az állam, kettő pedig tavaly ősszel bezárt.  

Az egyiket az utóbbiak közül be is mutatja a riport – a hely, ahol petesejteket szívtak le és ültettek vissza anno, most plasztikai műtétek helyszínéül szolgál.  

Az ön paciensei hová mentek? – kérdezi az újságíró a nyilatkozó orvost.   
Aki megteheti, most kivár. Egy része a pácienseknek megpróbál az állami rendszerben bejutni. Azokat pedig, akik a magánszolgáltatói körülményekhez ragaszkodnak, külföldön találják meg.  

Az anyag ekkor ér ahhoz a ponthoz, hogy választ keressen arra, az államosítás miatt miért borult meg a rendszer, miért lettek „irgalmatlan hosszúak” a várólisták? S ekkor látjuk a riporter reménytelen küzdelmét a hatóságokkal, a minisztériumokkal és az országos kórházi főparancsnokkal, aki legalább válaszol a megkeresésére, de annyiban, hogy az interjút nem engedélyezi a kiszemelt orvossal.  

A Facebook-os lombik csoportból közben ömlenek a panaszok: hónapokban mérhető várólistákról, futószalagon vizsgált nőkről írnak a meddő anyák. Egy snitt után aztán Brnoban találjuk magunkat, ahol már minden hetedik paciens magyar. A riport címe is az az, hogy Szlovákiába és Csehországba menekülnek a magyar anyák a kezelésért, s bár külön nem térnek ki a szlovák szálra, de biztos, hogy a szlovák klinikák is fogadják a magyarokat. Brnoban mindenesetre kétmillió forint egy kezelés, várólista ott nincs, legfeljebb a konzultáció időpontjánál kell nagyjából három héttel számolni. De megéri, mert a cseh klinika hagy időt a (magyar) meddő anyára: egy óra áll rendelkezésre mindenki számára. Magyarországon ezzel szemben rendre 65 beteg vár az orvosra… – mondja az egyik nyilatkozó Hadas Krisztának.  

Aki pedig kíváncsi a csattanóra is, az a videót itt tekintheti meg: