Azt hisszük, összeköt bennünket a barátainkkal és az ismerőseinkkel, valójában azonban annyi történik, hogy órákon át meredünk a képernyőre, egymagunkban. Így néz ki ma a közösségi élet: valódi emberi kapcsolatok helyett virtuális világ és társas magány (alone together). S egy idevágó statisztikai adat: a magyar felnőttek egynegyedének nincs egyetlen barátja sem. Mármint a való életben. A virtuális világban nyilván sok van. Csak épp vajmi keveset tudunk róluk. S amit a Facebookon/Instagramon látunk, az is önprezentáció csupán, nem az emberek valódi énje.

Miért érzik magukat jobban a virtuális világban, mint a valóságban azok a generációk, akik már beleszülettek a digitális korszakba? Mennyire erős a lájkfüggőség? Hová tűntek a szavak? Mi közös az aszimmetrikus hatalmi helyzetből adódó láthatatlan manipulációk eszközeiben? Vajon tetszene-e nekünk, ha a papok vagy az orvosok jó pénzért értékesítenék a gyónásainkat, a legféltettebb titkainkat vagy az egészségügyi kartotékunkat? Hogyan tudja a mesterséges intelligencia manipulálni az emberi elmét? Mennyi volt a Facebook bevétele az elmúlt egy évben?

Gazdag József sorozatának második részéből például ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk. A teljes írás megtalálható a Vasárnap már kapható számában!