Ehhez képest az éves szintű infláció Szlovákiában januárban a maga 8,5 százalékával magasan az eurózóna átlaga fölött volt. Perspektívába helyezve Szlovákiában utoljára 19 évvel ezelőtt nőttek ilyen gyorsan az árak.

Az első gyors inflációs adatok kevés részletet tartalmaznak, de ami rendelkezésre áll, abból egyértelmű, hogy az eurózóna gyorsuló inflációját alapvetően az energiaárak okozzák. Ezek januárban 28,6 százalékkal nőttek éves szinten, és specifikus jellegük miatt szinte minden más drágulásához hozzájárulnak. Az európai fogyasztók ebből legjobban az élelmiszerárak növekedését érzik, hiszen alapélelmiszereket minden nap vásárolunk. Az energia és az élelmiszerek drágulása pedig olyan kettős nyomás alá helyezi a fogyasztókat, aminek komoly politikai következményei is vannak.

Az infláció elleni küzdelem ugyan a központi bankok feladata, de a lakosság és a vállalkozói szektor egyaránt a kormányoktól várja a nyomás enyhítését. Elméleti síkon a kormányoknak több gazdaságpolitikai eszközük is van a magas infláció hatásainak enyhítésére, de a valóságban ez kétévnyi globális koronavírus-járvány után gyakran költségvetési korlátokba ütközik. Mégis egyre több uniós kormány reagál adócsökkentéssel vagy szociális juttatásokkal, s ezzel még nagyobb nyomás nehezedik az egyelőre kiváró országokra.

Pontosan ilyen helyzetbe került a szlovák kormány is. Nem könnyű magyarázatot adnia arra, hogy miért nem segít a lakosságon olyan áfacsökkentéssel, mint Lengyelország. A lengyel kormány februártól fél évre felfüggesztette a földgáz és az élelmiszerek áfáját, és ehhez jött az üzemanyagokat érintő adócsökkentés. Eduard Heger kormányfő ugyan próbálta a lakosságot meggyőzni arról, hogy a 13. havi nyugdíjjal, az időseknek járó oltási bónusszal és több más intézkedéssel a szlovák kormány valójában már a szomszédai előtt jár az infláció tompításában, de a Lengyelországba irányuló bevásárlóturizmust bemutató médiabeszámolók jelentősen gyengítik az érvelését.

A lépéskényszerbe került kormány ezért mára ígéri inflációellenes intézkedései bejelentését, és elsősorban a dráguló energia hatásainak mérséklésére törekedhet. Valószínűleg célzott intézkedésekre kell számítani, melyek a drágulás miatt leginkább sújtott csoportokra koncentrálnak. Viszont az energiahordozók és az élelmiszerek áfájának csökkentésére nem nagyon lehet számítani, Igor Matovič pénzügyminiszter ugyanis szeretné elkerülni a költségvetési hiány további növekedését. Az áfacsökkentés több száz millió eurós bevételkiesést jelentene a költségvetésnek, ráadásul a Szlovák Nemzeti Bank elemzői szerint pozitív hatásait legjobb esetben is csak ideiglenesen éreznék a vásárlók az árakon. Lengyelországgal és Magyarországgal ellentétben pedig az itteni parlamenti választás még messze van.

De ha az infláció a következő hónapokban is magas lesz, a kormány nem nézheti tovább tétlenül, hogy a legsebezhetőbb társadalmi csoportokat a szegénység csapdája fenyegeti.