A szlovák csapat legutóbb a 2012-es világbajnokságon nyert érmet, akkor egy ezüsttel tértek haza Finnországból. Annál a sikernél, csakúgy mint az előző három vb-dobogónál, még játékosként volt jelen Miroslav Šatan, aki most, az ország ötödik medáljának megszerzésekor már sportvezetőként tevékenykedett. „Nagyon várom az ünneplést. Tíz éve annak, hogy együtt ünnepeltünk a téren. Remélem, hogy a játékosok ki tudják élvezni a délutánt, hiszen Libor Hudáčeken kívül mindannyian először élhetnek át ilyet. Örülök, hogy 2012 után ismét egy hatalmas sikert értünk el és örömet okoztunk az embereknek. Mindenkinek vannak nehézségek az életében, de most ezt elfelejthetik egy rövid időre és velünk ünnepelhetnek” – nyilatkozta a válogatott főmenedzsere és egyben a Szlovák Jégkorongszövetség elnöke.

„Mi, sportvezetők nem kaptunk érmet, de ez így is az egész szlovák hoki sikere. Nagy öröm számomra, hogy ennél is jelen lehetek, igaz, más szerepben, mint korábban. Sokan szkeptikusak voltak, mikor kijelöltük a filozófiát, ami mentén elindultunk, és kineveztük a szövetségi kapitányt. Akik egy kicsit értenek hozzá, folyamatosan láthatták, hogy javul a játékunk. Már a 2019-es hazai rendezésű világbajnokságon is tudtunk jó mérkőzéseket játszani. A bronzérem elégtétel a számunkra. Remélem, hogy a kritikusok most már hisznek a munkánkban és a hazai edzők hasonló munkamódszereket is alkalmaznak majd a jövőben, mint mi. Ha a klubokban zajló munka lemásol valamennyit abból, amit a válogatottnál alkalmazunk, az az egész szlovák jégkorongot előre viheti” – zárta az érkezés utáni sajtótájékoztatón mondandóját Šatan.

Craig Ramsay elmondta, hogy kulcsfontosságú volt, hogy az első két vesztes csoportmeccs után kiutazott a helyszínre Šatan és a videóelemző, Igor Andrejkovič. Ezek után ugyanis már úgy működött minden, ahogyan azt eltervezték. A szövetségi kapitány beavatta az újságírókat a bronzmeccs utáni ünneplés néhány titkába is: „Először is el kell mondanom, hogy a svédek elleni mérkőzés nagyon későn ért véget. A szobában ültünk, mikor megkérdeztem, hogy hány óra van. Azt a választ kaptam, hogy hajnali fél öt. Úgy döntöttem, ideje lefeküdnöm. A játékosok tönkretették az öltönyöm és az ingem is, valamivel leöntötték, de ez rendben van, hiszen részese lehettem ennek az ünneplésnek, ami nagyon különleges volt számomra is.”

Az SzNF téren a legtöbb játékos és a stábtagok pezsgővel a kezükben léptek fel a színpadra. „Én csak gyerekpezsgőt hoztam” – szólalt meg a pekingi jégkorongtorna legjobb játékosának választott, a 18. életévét csak bő egy hónap múlva betöltő Juraj Slafkovský. Nem sokkal később már a legtöbben pezsgőt locsoltak egymásra, az újságírókra és a szurkolókra is, miközben Michal Čajkovský egy hangfalat felkapva táncolt. Miután Miroslav Šatan is köszöntötte az egybegyűlteket, a játékosok lementek a szurkolók közé és elindult a végeláthatatlan autogramosztás, pacsizás, a szerencsések pedig egy-egy közös fényképet is készíthettek a bronzérmesekkel.