Ahogy az várható volt, a csapatok bemutatásánál Holman Dávidot, a Slovan egykor az FTC-ben is megfordult játékosát füttyszó fogadta a ferencvárosi B-középtől, a többi pozsonyi játékos névsorolvasása azonban nem váltott ki belőlük különösebb érzelmet.

Még javában zajlott a bemelegítés, amikor – 20 perccel a kezdőrúgás előtt – a vendégszektor mintegy felét elfoglaló égszínkék drukkerek levonultak a lelátóról. A sajtópáholytól kezdve a feketébe öltözött zöld katlanig mindenki a szomszédjától próbálta megtudni, mi történhetett. (A legtöbben arra vetettek, így köszöntötték az egyetlen – továbbra is a helyén ücsörgő – olyan pozsonyi szurkolót, aki 30 éve is kilátogatott az Üllői útra a két csapat európai kupameccsére. A poénosabbak szerint pedig csak nem szerették volna meghallgatni a Nélküledet.) Nyolc előtt 5 perccel végül visszatértek a helyükre a társai is.

A csapatok bevonulásakor a ferencvárosi B-közép egy élőképpel nyitott a lelátó teljes szélességében: Nem felejtünk 1992, állt össze a felirat.

Három percet kellett várni az első pozsonyi füstbombára és hanggránátra, amire (szerencsére) a másik oldalon sima szurkolás volt a válasz. Ez többször is előfordult a meccs folyamán, szalonképtelen Slovan-rigmusokra hangos(abbá váló) buzdítás volt a reakció.

Magát a meccset a Slovan kezdte jobban, Kucka szabadrúgásánál Dibusznak nagyot kellett védenie, és  Medveděv smétlésénél is nagyot sóhajtott a hazai tábor, ahogy a labda a hosszú sarok mellett ment el. A válasz a 10. percben jött, egy beivelés után Zachariassen kapufát fejelt.

Az újabb tíz perc klasszikus mezőnyjátékkal telt, ennek Tokmac remek lövése vetett véget, amit Chovan tornázott szögletre. 

A 30. percben egy Slovan-kontra után kisebb tömegjelenet alakult ki a szögletzászlónál, de az ivószünet mindenkit lehiggasztott. Érdekes módon a vendégdrukkerek azt sem vették zokon, hogy néhány másodpercre megjelent velük szemben a lelátón egy nem túl baráságos üzenet (Lopott föld, lopott szimbólumok, történelemnélküliség, b… meg, Szlovákia). 

Traoré 36. percben megeresztett lövése gólt érdemelt volna, de az égszínkek támadásaiban is volt – inkább kisebb, mit nagyobb – veszély.

Gól azonban nem született egyik oldalon sem (ellenben pár görögtűz hazai részről is előkerült).

A második félidő is tűzijátékkal indult, piros-fehér-zöldre festették saját szektorukat a leghangosabb fradisták. A játék kevésbé volt parádés, amit jól jelez, hogy egy kiharcolt Fradi-szögletért is hangrobbanás volt a válasz. A sok totojázásra pedig az első füttyszó a 66. percben.

Az unalomból a meccs első szépen végigvitt akciója ébresztette fel a telt házas Groupama Arénát, Zachariassennek elég volt bepasszolnia a labdát az üres kapuba – 1:0. A lelátón azonnal fergetegessé vált a hangulat (nem számítva a slovanisták szitkozódásait)