Rohannak a napok, de nagyon! Várjuk, hogy ez a sok rossz, ami ránk tört váratlanul, és amihez nem voltunk hozzászokva, elmúljon. Először jöttek a klímaveszélyek, majd jött az epidémia, aztán az ukrán háború.
S amikor várjuk a dolgok jobbá alakulását, jönnek az újabb és újabb kellemetlen események, katasztrófák, még jobban megnehezítve mindennapjainkat. Csak itt e papír fölött ülve váltogatják egymást gondolataimban: a nagy szárazság, a levegőszennyeződés, az ivóvízhiány, az aszály, az árvíz, erdőtüzek, éhínség, túlnépesedés, az élelem mérgezése; vagy más irányból: a bankok szerepének negatív hatása, az árak állandó emelkedése, az infláció, téves politikai nézetek, alkalmatlan politikusok (a politika szakma, mint a gépész- vagy az építészmérnök, az országot, a népet is tudni kell vezetni, nem elég csak jól tudni beszélni), politikai ellentétek, emiatt kisebb háborúk világszerte, a Nyugat negatív változása (mennyire csodáltuk a nyugati államok fejlettségét, jólétét, és mivel kell most szembesülnünk?).
Amerika a világ nagyon sok államát befolyásolja (miközben a legtöbb járványbeteg és elhalálozás ott van, a legtöbb esztelen lövöldözés ott történik), talán nem ártana elsősorban a saját országainak történéseivel foglalkoznia. És mennyi dolog van még, ami közvetlenül vagy közvetve érint bennünket…
Érthetetlen, hogy a 21. században ilyen háború megtörténhetett, mint a szomszédunkban. S mennyire érezzük mi is a negatív hatását. Segíteni kell az ukrán népet, az Európai Unió kölcsönökkel is képes segíteni, de nem szabad lenne elfelejteni, hogy eközben az EU tagállamainak népessége megélhetési gondokkal küzd. Talán már hiába is várunk a változásokra, mert mindig rosszabb és rosszabb dolgok történnek körülöttünk. Mennyivel nyugodtabban, biztonságosabban éltünk pár évvel ezelőtt…
Miért foglalkoznak többet a háború támogatásával, mint a béke megkötésének lehetőségével? Másfelől közöny, nemtörődömség, haszonélvezet annak a rétegnek a részéről, akik sokat tudnának változtatni a dolgok állásán.
Halász József, Jászó
