A szeretett családtag halála mindig megrázó esemény, ám ilyenkor sem szabad elfeledkezni bizonyos hivatali teendőkről. Ezek közé tartozik a hagyatéki eljárás intézése is. A témát – olvasói levélre reagálva – ifj. Mészáros Lajos jogász boncolgatja.
Édesapánk a nyáron meghalt. Négyen vagyunk testvérek, de a lévai közjegyzőnő csak a legfiatalabb húgomat idézte be hivatalába, és meglepetésünkre pár napja kaptunk egy papírt, hogy nem lesz hagyatéki tárgyalás, mivel a hagyatékot képező szántóföldek értéke csak 570 euró, ezért kiadták őket a húgomnak, aki a temetést intézte. Az igaz, hogy húgom fizette a temetési kiadásokat, de nem kellett volna minket, a többi örököst is értesíteni a hagyatéki tárgyalásról?
A hagyatéki eljárás valójában azzal kezdődik, hogy az anyakönyvvezető kiállítja a halotti anyakönyvi kivonatot, és elküldi azt az illetékes járásbíróságnak, amely ezután megbízza valamelyik, az adott járásban székelő közjegyzőt mint bírósági biztost a hagyatéki eljárás lefolytatásával. A közjegyzőt véletlenszerűen, számítógéppel választják ki, ezzel biztosítva annak pártatlanságát és az ügyek egyenlő elosztását. Rögtön a hagyatéki irat kézbesítése után a közjegyző elindítja az eljárást, és beszerzi az ahhoz szükséges adatokat, iratokat. A mai modern közjegyzők már online kapcsolatban vannak a kataszteri hivatalon kívül a közjegyzők által írt végrendeletek nyilvántartásával, az országos lakossági nyilvántartással, a rendőrséggel, bankokkal stb., ezért előzetes információkhoz jutnak az örökhagyó és családja személyes adatairól és nyilvántartott vagyonáról, tehát pl. arról, hogy hagyott-e az örökhagyó közjegyző által írt végrendeletet, volt-e ingatlanja, autója, banki betétje stb.
Az előzetes adatszerzés után a közjegyző beidézi azt a személyt, aki a halotti anyakönyvi kivonaton mint a temetkezési kiadások megfizetője szerepel, mivel általában neki van a legtöbb információja a potenciális örökösök köréről és az örökhagyó vagyonáról. Ám ekkor még nem a hagyatéki tárgyalásról van szó, hanem ún. hagyatéki leltár készül egy kérdőív kitöltésével, melyen a közjegyző (vagy a munkatársa) ellenőrzi a beszerzett adatokat, és érdeklődik pl. afelől is, hogy az örökhagyó nem írt-e sajátkezűleg vagy tanúk előtt végrendeletet.
Ha már a hagyatéki leltárnál a legnagyobb valószínűséggel kiderül, hogy az örökhagyónak nincs semmilyen vagyona, a közjegyző – mivel nincs mit örökölni – nem rendel el hagyatéki tárgyalást, és nem idézi be a többi örököst, a hagyatéki eljárást pedig a Tt. 161/2015 sz. polgári nem peres eljárásokról szóló törvény 187. §-a alapján egy határozattal szünteti (állítja) meg, melyet az összes örökösnek kézbesít, hogy tudják, hogyan végződött az eljárás, és, hogy ha a közjegyző ténymegállapítása pontatlan, esetleg adhassanak be fellebbezést a határozat ellen. A közjegyző akkor sem rendel el hagyatéki tárgyalást, és az említett törvény 188. §-a alapján határozattal megszünteti a hagyatéki eljárást, ha az örökhagyó csak kismértékű, „jelentéktelen” vagyont hagyott. Ilyenkor a jelentéktelen vagyont jogilag annak adja át, aki a temetési kiadásokat állta (ez a személy nem kell, hogy örökös legyen, lehet az pl. a szomszéd is). A kismértékű vagyon alatt a joggyakorlat a fővároson és nagyobb városokon kívüli járásokban kb. 1000 euró értékű vagyont ért. Olvasónk édesapjának hagyatéki eljárása tehát minden bizonnyal azért lett megszüntetve, mert az örökhagyó csupán jelentéktelen (570 eurós) vagyont hagyott.
Témánkkal kapcsolatban végül említést érdemel, hogy ha a közjegyző vagyontalanság vagy jelentéktelen vagyon miatt megszünteti a hagyatéki eljárást, a közjegyzői és a bírósági illetéket, tehát minden kiadást az állam visel.
