2017-ben a fiam megörökölte néhai férjem földjeit, melyeken gazdálkodni szeretne, de jelenleg egy mezőgazdasági cég műveli azokat egy 2013-as bérleti szerződés alapján. A bérleti idő egyébként eredetileg csak 2018-ig szólt, de a bérlő tovább műveli a földet, mondván, hogy a szerződés szerint fel kellett volna azt mondanunk 2017-ben, de ez nem történt meg, így az 5 évvel meghosszabbodott. 2018 óta minden évben felmondást küldünk a cégnek, de nem reagálnak rá. Azt szeretném tudni, hogyan kaphatnánk vissza saját használatba a földeket? Ha nem muszáj, nem akarunk bírósághoz fordulni, mert kis faluban élünk, s kellemetlen a dolog, csendesen szeretnénk valahogy megoldani a problémát. Mik a lehetőségek?

Ha egy termőföldön egy olyan személy szeretne gazdálkodni, aki nem tulajdonosa az adott földnek, ezt csakis egy arra feljogosító jogalap, mégpedig bérleti szerződés szerint teheti – az ilyen szerződéses bérleti viszonyt haszonbérletnek is nevezzük.

Mivel Szlovákiában jelentős mértékű a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdaságban előforduló bizonyos jogviszonyokat az általános jogszabályokon kívül különleges jogszabályok is szabályozzák. Így van ez a haszonbérlettel is, melyet elsősorban a Tt. 504/2003 sz. a termőföldek bérletéről szóló törvény (Tbt.) szabályoz, amely viszont leszögezi, hogy a haszonbérletre azok a polgári törvénykönyvben (Ptk.) szereplő bérlettel kapcsolatos rendelkezések is vonatkoznak, amelyek a Tbt.-ben külön nem szerepelnek.

A fent leírt törvények közti összefüggés olvasónk szempontjából is fontos, mert ügyével kapcsolatban két olyan szabály is létezik, melyet a Tbt. külön nem tartalmaz, ezért a Ptk. szerint érvényesülnek. Először is: a Ptk. 680./2. §-a szerint, ha egy bérelt dolognak megváltozik a tulajdonosa, a bérlet nem szűnik meg, hanem az új tulajdonos a régi helyébe lép mint bérbeadó. Ez történt olvasónk fiával is, aki örökléssel vált bérbeadóvá a 2013-as bérleti szerződésen belül, annak minden jogával és kötelezettségével. Továbbá, a Ptk. 676./1. §-a szerint a határozott időre szóló bérlet a megegyezett idő elteltével megszűnik, hacsak a felek nem egyeztek meg másképp. Ezt a rendelkezést gyakran használják fel a felek olyan praktikus egyezségre, mely szerint, ha valamelyik fél nem jelzi egy bizonyos határidőig, hogy nem akar bérletet hosszabbítani, akkor az automatikusan hosszabbodik meg egy előre megegyezett idővel – így a feleknek nem kell pár évente új szerződést aláírniuk. Hasonló kitétel szerepelhetett az olvasónk által említett szerződésben is, vagyis azzal, hogy a 2018-ban lejáró bérleti idő előtt a fia nem jelezte a bérlőnek a „nem meghosszabbítási” szándékát, a haszonbérlet valóban meghosszabbodhatott az idei évig.

Mivel olvasónk felmondásaival nem rendelkezünk, azok jogosságát nem tudjuk megítélni. Az viszont tény, hogy a felmondás joga általában konkrét okokhoz van kötve, amelyek, ha nem teljesültek, a felmondás nem lehet érvényes. Ám ha a tavalyi felmondás szövegéből egyértelmű, hogy a bérbeadó nem hajlandó folytatni a bérletet, ez a „nem meghosszabbítási” szándék kifejezésének tekinthető, amely következtében a bérbeadó akár már most felszólíthatja írásban a bérlőt, hogy az idén lejáró bérleti idő után haladéktalanul adja ki neki a földjeit. Ha pedig a bérlő ezt nem teszi meg, a kiadást ki is lehet kényszeríteni, de csakis bírósági kereset útján, ezért sajnos korántsem biztos, hogy olvasónk el tudja kerülni a bíróságot az adott ügyben.