Meghökkentő, hogy Szlovákiában félszáz nappal a parlamenti választás előtt a kampánynak nem a megroggyant egészségügy, a mizerábilis oktatásügy, a tagadhatatlan klímakrízis a fő témája, hanem az itt élő barna medvék száma?

Valóban szokatlan, hogy a kampány utolsó szakaszában nem a legfontosabb társadalmi kérdések dominálnak. Pedig akár az egészségügy, akár az oktatás tényleg kiemelt figyelmet és konkrét megoldási programokat igényelne. Legyen szó „csak” az állandósult orvoshiányról, a gyermekorvosokkal kapcsolatos válságos helyzetről már nem is szólva. De emellett az egész ágazat egy átgondolt és átfogó reformra vár, hiszen rendszerszintű intézkedések helyett az egészségügyi tárca eddig csak amolyan tűzoltásra szorítkozott. Külön figyelmet érdemelne az egészségbiztosítók és a szaktárca „viszonya”, mert a megállapodásaik jelenlegi gyakorlata rendkívül növeli a páciensek bizonytalanságát. Ennél is súlyosabb gond az orvosok átlagos életkora és a fiatal orvosok elvándorlása, ami nagyban csökkenti a hazai egészségügyi szolgáltatások minőségét. És az oktatásügy? Szinte közhely, de a pedagógusok komoly bérrendezése nélkül nem lesz itt színvonalas oktatás. Sajnos a ’89 utáni kormányzatok mindegyike lebecsülte az oktatást és a kultúrát, ami súlyos hiba. Sőt, bűn! Az élet ugyanis azt mutatja, hogy az oktatásba fektetett minden egyes dollár többet fial, mint bármely „közvetlen” gazdasági célú befektetés. A szlovákiai oktatást ezért mielőbb meg kell reformálni. Kis ország vagyunk, amely nem bír el annyi középszerű egyetemet és főiskolát, ahány itt jelenleg működik. Számos vidéki oktatási intézmény – sajnos – nem garantál „piacképes” hallgatókat. Legyen ezért bármennyire is kényes, érdekeket sértő a reformfolyamat, elébe kell nézünk. És minél előbb hozzányúl ehhez egy új kormány, annál jobb. Itt az ideje, hogy a hazai oktatásügyben elkezdődjön egy felzárkózás, egy teljes körű strukturális váltás a progresszív nyugati oktatási modellek irányába. Az így felszabaduló források átcsoportosítása jó hatással lehet és jelentős mértékben érintheti a tanárok szakmailag igényes képzését, illetve a béremelését is. Természetesen emberileg a barna medvék problémája is érthető, hiszen a televízióban látható, ezzel összefüggő képsorok olykor tényleg riasztók. A klímaváltozás aggasztó hatásaival pedig a rodoszi, a szicíliai és más üdülőhelyeken épp az elmúlt hetekben szembesülhettek az emberek. Különösen fontosak a klímakrízisnek a mezőgazdaságot érintő kérdései. Ezt a termelők már nálunk is értik, és akut problémaként kezelik. Az éghajlati változás negatív hatásai azonban csakis az Európai Unióval és a globális világszervezetekkel közösen, koordináltan csökkenthetők.

A friss közvélemény-kutatások adatai láttán a rendszerváltás aktív politikusának s az 1989 politikai-társadalmi tradícióit fenntartó klub, a K’89 egyik alapítójának nyugtalanok az éjszakái?

Jól alszom. Bár a közéletben, a nyilvánosság körében zajló, főleg politikai vonatkozású események nemegyszer bosszantanak, sőt dühítenek. Számomra felfoghatatlan, hogy ’89 után a közpolitikában ilyen mélyre süllyedtünk. Ahogy azt is sajnálattal látom, hogy több sajtóorgánum szinte direkt módon beleszól a „politikacsinálásba”. Ezzel figyelmen kívül hagyva az objektivitás és „a hír szent – a vélemény szabad” etikai alapelvét. Igaz, újabban mind a sajtó, mind a közpolitika rendkívül nagy kihívásokkal szembesül. Minden az alapjaiban változott meg. A kibertér, a világháló korlátlanul teret ad a rémhírterjesztésre. Felelőtlenül helyet kaphat minden álhír, minden megalapozatlan állítás, így felelőtlen tömegek szólnak hozzá különböző, kizárólag szakmai kérdésekhez. Ezt vette észre a populista politika, amit ma már masszívan céltudatos befolyásolási eszközként használ. Nálunk ebben főként a Smer jeleskedik. Egyik parlamenti képviselőjük, Ľuboš Blaha teljesen alaptalanul megvádolta Zuzana Čaputová államfőt, hogy ő az Egyesült Államok kiszolgálója és csatlósa! A párt egy nyitrai rendezvényén kémnek is nevezte a köztársasági elnök asszonyt, erre hergelve a jelen lévő tömeget. Elgondolkodtató, hogy ezekkel és a hasonló megnyilvánulásokkal szemben – még miniszterelnöki pozíciójából – sem Igor Matovič, sem Eduard Heger nem lépett fel kellő eréllyel.

Szeptember 30-a után az ország Keletre sodródhat és a fiatalok nagy száma Nyugatra vándorolhat?

Ennek kockázata valóban reális. Rendszerint a felsőfokú képzettséget szerzett fiatalok keresik a szakmai tudásuknak megfelelő külföldi érvényesülés lehetőségét. Adekvát munkahelyet és bérezést, karrierépítési lehetőséget. Több nyelvet beszélnek, nyitottak a világra. Családalapítási szempontból is mérlegelik, hogy a befizetett adójuk fejében hol milyen közszolgáltatásokat nyújt az állam. E szempontokat nézve Szlovákiában több kormányzat mulasztása is tetten érhető. Ezért a választás után bárki kerüljön is a hatalomba, egy átfogó intézkedéscsomag hiányában az elvándorlás nem lesz redukálható. Ahhoz, hogy az ország továbbra is megőrizze nyugat-európai irányultságát, most jó alapot teremt – a választási kampány felhangjai ellenére – a szakértői kormány tevékenysége. Ódor Lajos miniszterelnöknek a fiatalokhoz címzett levele pedig példaértékű. Vázolja a probléma súlyát, és megoldást kínál az érettségizőknek. A már elvándoroltaknak aktív kapcsolattartást javasol, rendszerszintű változtatásokat ígér és hazavárja őket.

Robert Fico legalább 20%-os népszerűsége töretlen. A Smer és vele a szélsőjobb pártok megvadították az emberek egy jelentős részét: gyűlöletet keltve bennük a demokratikus rend iránt megmérgezték a hazai társadalom lelkét. Találni erre frappáns magyarázatot?

Röviden aligha. A probléma gyökere vélhetően a választók rövid emlékezete és felelőtlensége. És az a kényelem, amellyel az egyén, a polgár felelősségét könnyű átruházni egy pártra, annak erőskezű vezetőjére. Az emberek a saját kudarcaik vagy helyzetük romlásának okát nem szeretik önmagukban keresni. Robert Fico mai népszerűségének hátterében azonban nemcsak a Matovič- és a Heger-kormány rossz teljesítménye áll, hanem a Smer elnökének cinizmusa is, illetőleg az, hogy levetkőzte a 2018-as bukásának gátlásait. Vajon ki emlékszik ma még arra a „másik” Ficóra, aki az EU-nak úgynevezett magjához akarta kötni Szlovákiát?! Mára nemcsak a szótára, hanem az eszköztára is megváltozott. Már nem kínos számára a kotlebás Republikával cimborálni, ahogy a radikális szélsőjobbal sem. Nyíltan kiáll az orosz agresszió mellett; ebben egy gyékényen árul Orbán Viktorral – hiszen mindketten „békepártiak” és Brüsszellel szemben szuverenisták.

Miért érdemes feltenni a kérdést: a populista, a radikális, az „illiberalizmusban” megoldást látó pártok nálunk a mečiarizmus évei, a ficói maffiaállam és a Kuciak-gyilkosság után miképp válhattak az emberek szemében hitelessé?

Azért, mert pontosan ráéreznek az elbizonytalanodott választók hangulatára, és ennek megfelelően kommunikálnak is. Nagyon egyszerű, szinte lebutított, ám érthető és mindig az adott célközönség elvárásainak imponáló fő üzenetekkel. Ez az egész nem hitelességi kérdés, inkább vegytiszta ámítás. De azért azt se feledjük, hogy a Kuciak-gyilkosság után tömegek vonultak az utcákra, és a kormányfő Robert Fico, valamint a belügyminiszter Robert Kaliňák menesztését is kikényszerítették. A tömeges tiltakozások biztos kapaszkodói lehetnek a demokrácia megvédésének. Szlovákiában még működik a civil kurázsi, a civil társadalom, a megújulási készség és képesség.

A barna árnyalataiban megjelenő, ma ellenzéki és parlamenten kívüli pártok azt mondják: nem céljuk a demokrácia működőképességének csorbítása. Ez csak a felelősségük hárítása vagy szimpla hazugság?

Inkább az utóbbi. A tevékenységükkel megpróbálják aláásni Szlovákia euroatlanti kötelékeit és orientációját, közben igyekeznek bizalmatlanságot kelteni a választók sokaságában. Szerencselovagok, farkasbőrbe bújt bárányok. Rájuk nem a tömegeknek, hanem az illetékes szolgálatoknak kellene jobban figyelniük. Szükség esetén pedig a törvény szigorával el is járniuk.

Szlovákia nemzetközi kapcsolatai mennyire fogják megsínyleni, ha a parlamenti választás után eltévedésbe sodródik az ország?

Nagyon. Beláthatatlan politikai, biztonságpolitikai, gazdasági és szociális következményekkel. Ezért veszélyes a mostanában kialakult közéleti „pókerparti” az orosz–ukrán háború kapcsán. Szlovákiának, az Európai Unió és a NATO tagjaként, világos és határozott álláspontot kell képviselnie. Hangsúlyoznia kell, hogy ki az agresszor, az Ukrajnában zajló háború kérdéskörében minden lépését összehangolni a szövetségesekkel. A külügy egy külön világ. Egy kényes terület, az országról kialakítható kép talán legfontosabb terepe. Éppen ezért a külügyminiszternek kiválóan képzettnek, rugalmasnak, a diplomáciában megfelelő tapasztalatokkal, jó tárgyalókészséggel kell rendelkeznie. Szlovákia érdekében szeptember után is markánsan euroatlanti szempontokat hangsúlyozó személynek illene lennie.

A demokrata tábor pártjai – ideértve a magyar pártokat is – a Heger-kormány bukása óta nem voltak képesek az őszinte együtt- működésre. Ezzel közvetve beismerték, hogy nem akarnak választást nyerni?

Lényegében igen, mert ezúttal ez – lenne – a választási győzelem kulcsa. De sajnos a reális együttműködési készség épp most hiányzik. A demokrata tábor pártjai ugyan közös célról beszélnek, csakhogy nem közös nyelven. Persze, az egók miatt ez alól a magyar pártformációk vezetőinek magatartása sem kivétel.

Manapság az emberek nem tudatosítják, hogy az ország előrehaladása, a jó úton tartása érdekében akár az orrukat befogva lehet/kell együttműködni?

És aztán választani is. Vagy a politika nálunk nem a felelősségérzetről szól? Magyarországon a legutóbbi parlamenti választás előtt a filozófus és esztéta Heller Ágnes ajánlotta az elkerülhetetlen összefogásnak ezt a módját. Ma nekünk használna ez a hozzáállás, ha Szlovákiában meg akarjuk védeni a demokráciát. De félek, hogy az együttműködési készség deficitje gátat vet a demokrata tábor összetartásának.

Milyen hazafiság, miféle politikusi magatartás a választás előtt nagy hangon a nemzet, a lakosság, a (kisebbségi) választópolgár javáról beszélni ugyan, de szívből csak a hatalom uborkafájára kívánkozni?

Az erdélyi magyarok találták ki korábban az úgynevezett megélhetési politikusok fogalmát. Az, hogy hazafiság, nemzet, közszolgálat, morál, közérdek ’89 után a hazai politika és közélet szereplőinek őszinte megnyilatkozásai között is jelen volt, de csak egy rövid ideig. Napjainkra a populisták tónusában az erkölcsi alapelvek gyakran az ünnepi beszédek vagy a korteskedés cifra díszeivé silányultak. Manapság a marketing és az ebből származó haszon határozza meg a populista politikusi üzenetek zömét. A kedves választó pedig ne gondolkodjon, ne kérdezzen, hanem gépiesen csapódjon a nyájhoz.

Most egy konkrét feladatról van szó: meggátolni, hogy a demokrácia szeptember 30-án az ablakon át kiszökjön az országból. A K’89 klub egyik alapítója miként látja: Szlovákia tényleg elkótyavetyél(het)i az ország demokratikus jövőjét?

Igen, ennek a kockázata jelentős. Ráadásul a szlovák parlamentben már három éve nincs a demokrácia stabilitását hagyományosan segítő magyar pártképviselet sem. Amely például 1998 után erélyesen kiállt Szlovákia európai uniós és NATO-csatlakozása mellett. Ezért is számít szeptemberben minden szavazat.