A bányavárosból a birkózó országos bajnoki címig

Amikor még együtt volt az egész családunk. A szülők, a négy gyerek, mindahányan fiúk. A kép 1952-ben készült Nyitrabányán. Édesapám ugyanis élete számottevő részében bányász volt, és abban az időben nálunk a bányászokat nagyon megbecsülték és tisztelték. Az összkomfortos nagy lakást is a bánya bocsátotta rendelkezésünkre. Édesanyám ügyes kezű varrónő volt, több ruhánkat is ő varrta.

Édesapám 1912-es, édesanyám 1913-as születésű volt. A mögöttünk álló két bátyám, Pisti (ő a magasabbik) 1932-ben, Józsi 1934-ben született. Utánuk a gyermekáldást illetően hosszú szünet következett (ugye a második nagy világégés), majd 1946-ban született az Imrénk és 1948-ban én, aki az édesanyánk mellett állok és itt még csak négyéves voltam. Szomorú tény, hogy a kép szereplői közül már csak én élek.

Egy súlyos tragédia is árnyékot vetett családunk életére: Pistink néhány év múlva, fiatalon, 23 éves korában tragikus körülmények között meghalt. Ő a szabómesterséget tanulta ki, Józsink a villanyszerelést.

Józsi bátyámra még ma is sokan emlékeznek, mint kiváló birkózóra. Itt megjegyzem, hogy épp ennek a sportágnak köszönhetően lakáshoz jutottunk Komáromban. 1955 februárjában költöztünk ide, ahol a család otthonra lelt élete végéig, és én is itt élek mind a mai napig. Nagyon szívünkhöz nőtt ez a város. 

Komáromban egyidőben Józsink vezette és edzette a birkózó szakosztályt. Imre bátyám is hozzá járt „gyúrni”. (A spotolók így nevezik egymás közt a birkózást). Józsi Imrét a csúcsig vezérelte, aki 1964-ben csehszlovák bajnoki címet szerzett. A képen (fölül) Imrénk fénykorában, országos bajnoksága idején.

(A képeket beküldte: Szrecskó Rudolf Komáromból)