A háborúba és fegyverekbe való pénzbefektetés értelméről szóló ironikus vicc akkor jutott eszembe, amikor elolvastam egy jelentést a Hamász terroristái elleni izraeli támadás költségeiről. A Calcalist című gazdasági napilap becslése szerint a fegyveres beavatkozás költségei több mint 50 milliárd dollárra rúgnak.

Eltöprengtem azon, vajon mi történt volna, ha a zsidó állam ezt a pénzt néhány évvel ezelőtt elővigyázatosságból szétosztotta volna a Gázai övezet lakosai között. Az utolsó centig. Az egyszerűség kedvéért kerekítsük fel az ott élő palesztinok számát két és fél millióra! Ötvenmilliárd osztva két és fél millióval… várjunk csak, előveszem a számológépemet… nos, ez egyenlő húszezer dollár. A szerencsétlen övezet minden lakója kapna húszezer dollárt, hogy javítsa a családi költségvetését, illetve javítsa az Izraelről alkotott véleményét. Azt hiszem, egyesek számára ez elég erős motiváció lenne ahhoz, hogy felhagyjanak a szélsőséges megnyilvánulásokkal, a gyermekgyilkosságokkal, az emberrablással és más förtelmekkel.

De, hogy senki se vádolhasson egyoldalúsággal, a Hamász és a Hezbollah felfegyverzésére fordított iráni pénzeket, valamint az egyéb katonai kiadások jó részét is ugyanilyen értelmesen lehetne felhasználni. Ha összeadjuk az Egyesült Államok, Kína és Oroszország éves védelmi költségvetését, akkor csillagászati számot, éspedig 1 billió 255 milliárd dollárt kapunk. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én sokkal jobban el tudnék költeni ekkora összeget, biztosan nem fordítanám különféle ultramodern halálos játékszerekre vagy vérszomjas tábornokokra…

Félreértés ne essék, nem vagyok naiv pacifista, szándékosan túlzok. Tisztában vagyok vele, hogy szervezett hadseregek és egyéb biztonsági tényezők nélkül káosz uralkodna a bolygón, és hogy a feltételekhez nem kötött ajándék pénz sok buktatót rejt magában. „Megölnénk egymást érte” – viccelődtek a szerbek a témával kapcsolatban 1999-ben.

Sajnos az az érzésem, lassan elveszítjük a mértékletességet és a józan ítélőképességet. Tényleg szükség van arra, hogy bizonyos konfliktusok rendezésekor főként a nyers erőre támaszkodjunk? Mert egyre inkább úgy tűnik, hogy nincs B terv. És olyan korban élünk, amikor a globális konfliktus állandó fenyegetésnek számít. A háború(k)hoz nem szabadna hozzászoknunk, és a fegyveripar óriási problémát jelent.

Egyébként ez az utolsó mondat nem az én fejemből pattant ki, hanem Ferenc pápa mondta.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese