És most válaszoljunk néhány kérdésre! Miről is van szó? Léteznek-e még független intézmények Magyarországon? Miért álszent a rendszerből kiugrott Magyar Péter? Miben hasonlít a szlovákiai javítóintézetek és a magyarországi gyerekotthonok ügye?

Novák Katalin egy olyan elítéltnek adott elnöki kegyelmet, aki a bicskei gyerekotthon igazgatójának segített eltussolni a pedofil rémtetteit. Hogy történhetett ez meg? Jogos a kérdés, de a döntést máig homály fedi, mivel az elnöki kegyelmek indoklásai nem nyilvánosak Magyarországon. Magyar Péter szavaival élve Magyarország egy „családi részvénytársaság”. Nagyurak egy kis köre dönt a nagy dolgokról. Az intézmények vezetői ennek a szűk körnek az utasításait hajtják végre, és egyetlen feladatuk van: lojálisnak lenni a hatalomhoz. Magyar Péter pedig azt rója fel a rendszernek, hogy a kegyelmi ügyben érintett két katonát – nevezetesen Novák Katalint és Varga Juditot – nemes egyszerűséggel beáldozták annak reményében, hogy ez az ügy is kipárolog a köztudatból, néhány nehéz nap után. Magyar Péter rámutatott arra, hogy az intézmények csak papíron függetlenek, és a főnökök utasítását el kell végezni. Ha nem, akkor a rendszeren belül is megtorlásra számíthat a rebellis káder. Egyedül a lojalitás és az ukázok kritika nélküli végrehajtása azok, amelyek védelmet adnak a rendszer résztvevőinek. De még a végtelenül lojális szereplők sincsenek teljes biztonságban. Épp ezt rótta fel Magyar Péter a Partizán műsorában, és nem a rendszer klientelista mivoltát.

Feltehetően a demokratikus kontrollfunkciók és az intézmények függetlenségének hiánya is szerepet játszottak abban, hogy K. Endre elnöki kegyelemben részesült. Ő már szabad ember. Már csak a lelkiismeretével kell megbirkóznia. Remélem, nem lesz könnyű dolga.

A gyerekotthonok alulfinanszírozottak, és senki sem ellenőrzi érdemben az ott történteket. Az ott élők jogai senkit sem érdekelnek, és, ha gond van, akkor a rendszer résztvevői összezárnak, eltussolják az ügyet. A gyerekek teljesen ki vannak szolgáltatva az otthonok nevelőinek és vezetőinek. A szlovákiai javítóintézetek körüli botrány is hasonló hiányosságokra mutatott rá. A rendszerszintű megoldás pedig várat magára. Felháborító, hogy mennyire nem érdekli az ország vezetőit és a kontrollfunkcióval rendelkező, de az ellenőrzést csak papíron végző intézmények csinovnyikjait, hogy az országban több ezer jogfosztott gyermek él szörnyű körülmények között. A gyerekek teljesen ki vannak szolgáltatva az otthonok vezetőinek és nevelőinek egészen addig, míg el nem érik azt a kort, amikor a rendszer egyszerűen kiköpi őket magából.

Ez egy rendszerszintű és igazi probléma. Valószínűleg a szlovák és a magyar példa nem egyedülálló a posztkommunista országokban. A vezetők tétlensége pedig egy újabb példa arra, hogy politikusaink csak azokra a problémákra tudják a választ, amelyeket saját maguk kreálnak. Legyen szó a brüsszeli démonról, szuverenitásról, migrációról, az LMBTQ-propaganda elleni harcról vagy akár a túlszaporodott medvékről a szlovákiai hegyekben.

„A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit” – mondta Edmund Burke. Budapesten 2024. február 16-án a jók tettek valamit a rossz győzelme ellen. Remélem, nemsokára Szlovákia is csatlakozik.