1972 óta augusztus másodikát a roma holokauszt, a porajmos emléknapjaként tartjuk számon. Dunaszerdahelyen 2006-ban állították fel azt az emlékművet, ahol azóta is minden évben összegyűlnek és megemlékeznek az áldozatokról, idén tizenkilencedik alkalommal. A rendezvényt évek óta nemzetközi figyelem kíséri, idén is képviseltette magát Németország, Szlovénia és Magyarország nagykövetsége. Jelen volt Nagyszombat megye alelnöke, megyei és városi képviselők, a zsidó egyház, a Szent György Lovagrend, a városi intézmények valamint a különböző roma szervezetek képviselői. A rendezvény idén is a Romológiai Kutatóintézet és Dunaszerdahely Önkormányzata közös szervezésében valósult meg. A közös imát Olgyai Csaba diakónus vezette. A vendégeket Ravasz József, a rendezvény főszervezője, a dunaszerdahelyi Romológiai Kutatóintézet igazgatója köszöntötte és elmondta, a háború borzalmait nem szabad elfelejteni, emlékezni és emlékeztetni kell a zsidók, a romák és más nemzetek ellen elkövetett népirtásról. Nem lehet elfeledni azt, hogy a romákat Európában több száz éven át a másságuk miatt üldözték, nem lehet elfeledni azokat az asszimilációs rendeleteket, amelyek 1989-ig érvényben voltak. 

„Ez a fal egy részlet azon koncentrációs táborokból, ahol több millió ember lelte ártatlanul halálát csak azért, mert más volt a bőre színe, más nyelven beszélt, más kultúrát tudott magáénak. A szabadság érzése, minden ember számára, egyforma, emberi érzés.” 

Ravasz József kiemelte, nagy feladat hárul a pedagógusok számára. 

„Intő szavakat kell széthinteni a felnövekvő nemzedék közt, hogy a történelemben soha többé ne ismétlődhessen meg a második világháborúnak az a gondolata, amelyben milliók nyerték halálukat azért, mert a fasiszta ideológia világuralomra kívánt törni.” 

Elmondta, hogy a térség romái büszkék, hogy Dunaszerdahely városa lehetőséget adott, hogy a város központjában felépüljön a roma holokauszt áldozatainak emlékműve. Kiemelte, azért is fontos ez a nap, mert: 

„Szlovákiában, mint jogállamban a romák már egy új történelmi fejezetet írnak, nemzetként gondolkodnak, amelyben, több százéves jelenlétük után az állampolgári státusz a jövőnk iránytűje lett”. 

Majd röviden ismertette a roma holokauszt történetét az akkori Csehszlovákiában és a szűkebb környezetükben, a Csallóközben. Megemlékeznek arról a hatvan romáról, akiket Nyárasd és Vásárút között a Kis-Duna partján mészároltak le a magyar nyilasok és a náci SS egységei 1945-ben, nagypéntek estjén. Janovits Ödön, dunaszerdahelyi esperesplébánosról is megemlékeztek, az ő személyes fellépésének köszönhetően 1945 elején a dunaszerdahelyi cigányság megmenekült a deportálástól. Janovits Ödön 1988-ban bekövetkezett haláláig hű maradt a városhoz.

Hájos Zoltán polgármester aláhúzta: 

„Fontos, hogy egy évforduló alkalmából felemeljük szavunkat a szélsőséges megnyilvánulások ellen. Szükséges hangsúlyozni a társadalmi békességet, kiemelni a közösségeink együttműködését, hiszen csak egymás kölcsönös megbecsülése és az abból fakadó tisztelet tud alapot adni a sikeres együttműködéshez. Csak közösen vagyunk képesek megfelelő válaszokat találni a globális kihívásokra. El kell ítélni a nemzetiségi, faji és vallási diszkriminációt és az ártatlan emberek üldöztetését. Nagy hangsúlyt kell fektetni a fiatal generáció képzésére és szemléletük megváltoztatására”. 

Eduard Čonka, a romaügyi kormánybiztos hivatalának alkalmazottja, a regionális-koordinációs osztály igazgatója így fogalmazott: 

„bár a roma holokauszt nyolcvan éve történt, az ellenségeskedés a mai napig megmaradt. Megújult formában tör felszínre és az egész világon láthatjuk milyen gyorsan elcsúszhat a szótól a tettekig.  A populizmus és az extremizmus között vékony a határ, amely könnyen átjárható. Ezért az üzenetnek világosnak kell lennie, a szélsőségességet és a gyűlölködés terjedését csak a roma társadalom javításának építésével állíthatjuk meg”. 

Eduard Čonka hangsúlyozta, a roma holokausztról szóló oktatás alapvető fontosságú a romaellenes antiszemitizmus elleni küzdelemben. A romák történelme, Szlovákia és Európa történelme is egyben, elválaszthatatlan és a tananyagba tartozik. 

„Elsősorban a fiatal generációba helyezem azt a reményt, hogy tanuljanak a közelmúlt történelméből és egy jobb világot építsenek. Elegendő feltételt kell azonban teremtenünk a gyermekek számára, különösen az oktatás területén, hogy elindulhassanak az életben és hozzájárulhassanak társadalmunkhoz” 

– zárta. A rendezvény a roma holokauszt áldozatai emlékművének megkoszorúzásával zárult.