Helyszűke miatt még egy terjedelmes, fotókkal megspékelt tudósításból is kimaradnak az érdekességek. Például az, hogy már a nyitóprogram idején akkora zápor kerekedett, hogy a tábort verők bőrig áztak, mentették a tűzifát. A régiók ízeinek kóstolásakor a szervezők csapata rohant deszkákért, hogy rögtönzött kis pallót készítsenek a sártengerré vált, homokkal borított járda és a nagysátor közé, nehogy bent rekedjünk. Többhetes kánikula után a Vág-parti kempingben ismét kiderült, hogy az esőfelhők valamiért igen kedvelik a főzőfesztivált. Végül az időjárás szivárványos békét kötött a táborozókkal. Nosztalgiabeszélgetésre voltunk hivatalosak egykori fesztiválokról és a fesztiválszervezés rögös útjairól. Még mielőtt bemutatták volna a vendégeket, egy jócskán elázott táborlakó kapaszkodott fel a kis színpadra, ölelte magához a műsorvezetőt. Felszólításnak vélte a bevezető szöveget, és elkezdett mesélni lelkesen arról, melyik évben csatlakoztak a főzőfesztiválhoz, és mi minden történt velük. A fesztiválszervezők azonban ennél jóval mélyebbre ástak le a múltba, még a huszonkét éve megálmodott gasztronómiai találkozót megelőző időszakba. A rendszerváltást követő évekbe, amikor mindenki, aki valamit számított a szlovák és magyar rockzenében, popzenében, teret kapott a Klikkfesztiválon. Aztán 2008-ban jött a krízisidőszak, amikor az egyik fő szponzoruk úgy döntött, hogy minden fesztiválról kivonul. Új úton kellett elindulni a mindenre elszánt szervezőknek, akiknek a jelszavuk a mai napig a zene és a barátság határok nélkül. Ebbe az elképzelésbe vonták bele a gasztronómiát. Jó húzásnak bizonyult, ám a felhőket, illetve az ezzel járó vízözönt nem mindig sikerült elkergetniük az Oázis kemping felől. A fesztivál költözött, nem is egyszer: szomszédos faluba, majd a járási székhelyre, végül ismét a folyópartra került, és az idő is csak kiderült. 2010 táján tízezrek özönlöttek ki a főzőfesztiválra, családi, baráti, munkahelyi csapatok nagy találkozóhelyévé vált a rendezvény. Egyszer kétezer literes óriáskondérban főtt a gulyás, és óriáspalacsinta is készült. A Szlovák Rekordok Könyvének felügyelője a legnagyobb nemzetközi részvételű gasztronómiai fesztivál rendezéséért adott elismervényt a szervezőknek. Volt év, amikor több mint 200 csapat közel 2600 versenyzője villogtatta főzőtudományát, és 6000 fajta ételt készítettek a rögtönzött tűzhelyeken. Velem együtt sokan parolázhattak akkoriban Benke Laci bácsi mesterszakáccsal, aki éveken át jó szóval oktatta a versenyzőket. Időnként ugyanis túlfűszerezték, vagy a kelleténél zsírosabbra készítették az ételeket az amatőr szakácsok. Az idei fesztiválozóknak a nagybeteg kis Dorina életét is sikerült „megfűszerezniük”, újabb gyógykezelésre indulhat a mesterszakácsok és a régióbeli főzőcsapatok gyűjtötte adományból.