Szlovákiában már megszokottá vált, hogy a parlament őszi ülésszakának egyik legvitatottabb kérdése mindig a jövő évi költségvetés összeállítása, azon belül pedig kiemelt figyelem hárul az egészségügyre. Az éppen hatalmon lévő egészségügyi miniszterek általában elmondják, a tavalyihoz képest megpróbálnak több pénzt kiharcolni a pénzügyminisztériumnál, és mivel a lakosság jelentős része érzi, hogy a hazai egészségügy állapota gyakran kétségbeejtő, ezért a kormányok is hajlamosak arra, hogy évről évre több pénzt pumpáljanak a rendszerbe. Nem volt ez másként tavaly, az új kabinet hatalomra kerülésekor sem: Zuzana Dolinková (Hlas) egészségügyi miniszter egyik első sikereként könyvelte el, hogy 2024-ben 7,97 milliárd eurót különítenek el az egészségügy számára, ami egymilliárd euróval többet jelent, mint 2023-ban.

Az INESS és az INEKO gazdaságkutató intézetek egészségügyi szakértői azonban gyakran arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer legfőbb problémáját nem a kevés pénz, hanem a források nem hatékony felhasználása jelenti. Ennek eredményeként évről évre felmerülő probléma, hogy tél végén a rendelőket képviselő szakszervezetek nem tudnak megállapodni az egészségbiztosítókkal az új szerződésekről, mivel azok az energiaárak és a fizetési igények folyamatos emelkedése miatt még a működési költségeket sem fedezik. A probléma általában úgy oldódik meg, hogy az egészségügyi miniszter utólagos források kiharcolásával próbálkozik a pénzügyminisztériumnál. Így tett idén Dolinková is, de ugyanez volt a jellemző Marek Krajčí és Vladimír Lengvarský minisztersége alatt.

Időnként a rendelőkhöz csatlakoznak a kórházi orvosok is, 2022 telén például tömeges felmondással fenyegetőztek, amíg a Heger-kabinet nem teljesítette a követeléseik egy részét.

Több forrásból

Ezekre a problémákra hívta fel a figyelmet keddi sajtótájékoztatóján a Szlovák Orvoskamara. Jaroslav Šimo, az SLK vezetője egy teljesen új finanszírozási modellt javasolt, mivel szerinte a jelenlegi rendszerre túl nagy nyomás nehezedik, részben a drága gyógyszerek, valamint a drága diagnosztikai berendezések használata miatt. Šimo szerint az egészségügybe fektetett pénzt több forrásból kellene bebiztosítani. Hangsúlyozta, a jelenlegi pénzösszeg nagy részét az egészségbiztosítókba fizetett adójárulékok teszik ki, ez azonban önmagában nem elegendő, ezért az állami költségvetés hozzájárulására is szükség lenne. Šimo elengedhetetlennek tartja, hogy az új rendszerben az egészségügyi minisztérium mellett az oktatási, a védelmi és a belügyminisztérium is jelentősebben vegye ki a részét a finanszírozásból. Az oktatási tárca kapcsán például kiemelte, a saját költségvetéséből még inkább hozzájárulhatna az egyetemi kórházak működtetéséhez, amelyekben az orvostanhallgatók többsége végzi a szakmai gyakorlatát. Hozzátette, Szlovákiában vannak olyan kórházak, amelyek üzemeltetéséért a belügyi és a védelmi tárca felel, így ezeknek is nagyobb szerepet kellene vállalniuk az érintett intézmények fenntartásában.

„Magától értetődőnek kellene lennie, hogy az egészségügy finanszírozásából a helyi önkormányzatok is kiveszik a részüket, legyen szó akár a területükhöz tartozó rendelőkről, akár a kórházakról”

– vélekedett az SLK vezetője.

Fizessen a beteg?

Az állami költségvetés többletforrásai mellett a kamara a páciensek aktívabb közreműködését is számításba venné. Elsőként bevezetnék a kiegészítő biztosítás fogalmát, amely a kötelező egészségbiztosítás mellett további szolgáltatásokat tenne elérhetővé az ügyfelek számára.

„Ez a biztosítási forma képes lenne akár 10, 15 vagy 20 százalékkal növelni az egészségügy költségvetését”

– mondta Šimo, hozzátéve, a témáról már régóta zajlik a vita, de a biztosítók részéről nem lát érdeklődést a szolgáltatásaik kibővítésére, illetve a betegek irányából sem érzékeli a hajlandóságot. Mivel azonban a pácienseknek gyakran már így is hozzá kell járulniuk a különféle egészségügyi segédeszközök és gyógyszerek árához, ezért az SLK három kategória bevezetését javasolja mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban: a teljesen fedezett, a részben fedezett és a beteg által megtérítendő szolgáltatások kategóriáját. Szerinte az említett koncepció növelné az érdeklődést a kiegészítő biztosítás iránt is.

A kamara továbbá nem vetné el a különféle kezelési költségek bevezetését sem, de egy előre meghatározott, szigorú rendszer alapján, amely jogilag is védené a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjait. (nar, TASR)