Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk. 

„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.” 

Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.

Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa. 

A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo. 

Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.