A bodrogközi származású Hrab József hat évvel ezelőtt, egyik helybeli barátjának köszönhetően került be az  Emirates légitársaság utaskísérő csapatába. „Huzamosabb ideig Cipruson dolgoztam, 2014-ben hazatértem, de itthon nem tudtam megfelelő állást találni, az egyik Emiratesnél dolgozó ismerősöm azt javasolta, jelentkezzek hozzájuk légiutas-kísérőnek. A vállalat pont akkor tartott nyílt napokat Budapesten. Elmentem, de nagyon sokan voltunk. Több száz érdeklődő jelent meg, volt aki Romániából, sőt, egészen Koreából is volt érdeklődő. Ekkor sajnos nem sikerült bejutnom, de a barátom továbbra is azt javasolta, hogy próbáljam meg újra. Ezután a pozsonyi nyílt napokra is elmentem, ott ismét beadtam a jelentkezésemet, a prezentációmat és az önéletrajzomat. Közölték, hogy telefonon értesítenek, ha továbbjutok az állásinterjúra. Este hatig vártam, már indultam volna vissza Tiszacsernyőbe vonattal, de egyszer csak megcsörrent a telefon. Az állásinterjú két napig tartott, a végén 200 továbbjutottból 12-t választottak ki, de ennek a 12 embernek is csak három hónapon belül jelezték, hogy felvételt nyertek-e. A harmadik hónap már majdnem letelt, de senki nem keresett. Újra állást kerestem Cipruson, de még mielőtt bármit is találtam volna, egy este felhívtak az Emiratesből, hogy felvettek utaskísérőnek. Így kezdődött az utamˮ – nyilatkozta lapunknak a fiatalember. 

Egekben az árak is
A jövendőbeli stewardnak a felvételi után egy életre szóló kalandban volt része, egy olyan „hullámvasútra” ült fel, amilyenről elmondása szerint még álmodni sem mert volna. „A felvételi után megkaptam a behívómat, a Kassa–Dubaj repülőjegyet a cég állta. Jól emlékszem, hogy egy régi propelleres géppel repültünk Kassáról Prágába, azon imádkoztam, hogy épségben odaérjünk. Prágából már az Emirates gépével mentünk tovább, felejthetetlen utazás volt. Dubajban saját szállást kaptunk, igaz, én kevésbé voltam szerencsés, nem a városközpontban helyeztek el, persze a szülővárosomhoz, Tiszacsernyőhöz képest még így is óriási volt a különbség. A legnagyobb pofon akkor ért, amikor bementem az első dubaji beváráslóközpontba, az árak láttán azonnal visszasírtam Szlovákiátˮ – jegyezte meg Hrab József. A nagyjából öt évig tartó emirateses pályafutása alatt a felső kategóriás üzleti osztályokon is dolgozott utaskísérőként, több világsztárral, köztük Danny Trejo és Steven Seagal színeszekkel, vagy éppen Christopher Nolannel, A sötét lovag kasszasiker producerével is találkozott. 

Nem minden a csillogás
„A kezdet nem volt könnyű. Először a légitársaság legegyszerűbb, legolcsóbb járatain dolgoztam, ahol egyébként a közbeszéd ellenére nagyon sok a munka. Mindenkit tisztelek és becsülök, de amikor egyszerre háromszáz olyan utast kell kiszolgálni, akik életükben talán először ülnek repülőgépen, az bizony nem egyszerű feladat. Az USA-ba tartó járatokon 14 órát is talpon voltunk, néha úgy éreztem, hogy a fedélzeten lefutottam a maratont. Persze voltak emlékezetes pillanatok is, például amikor Oroszország felé repülve a turistaosztályon egy idős orosz házaspár egy pohár vörösbor mellett rágyújtott egy szál cigire, és csak úgy pufogtatták a füstöt, amíg rájuk nem szóltunk. A busniess osztályon nagyobbak az elvárások, ugyebár a jegyárak is jóval magasabbak az átlagosnál, persze ez nem jelenti azt, hogy az utasok jobban viselkednek, mint az olcsóbb osztályokon. Egyszer egy szentpétervári járaton egy fiatal hölgy összeismerkedett egy vélhetően tehetős úriemberrel. Nem szeretném részletezni, hogyan viselkedtek és miket próbáltak csinálni. A hölgy az utazás során kicsit több alkoholt fogyasztott a kelleténél, a fiatal férfi végül faképnél hagyta, a hölgyet a reptéri alkalmazottaknak kellett lesegíteni a gépről egy kerekesszék segítéségével. Nem sokkal később láttuk, hogy a jócskán illuminált állapotú hölgyet vélhetően a férje a kapuknál várta egy nagy csokor rózsával a kezében. Azt hiszem, hogy az osztályok közti különbségeket nem kell tovább magyaráznomˮ – tette hozzá a tapasztalt steward. 

Bizonytalan jövő 
Beszélgetésünk során Hrab azt is elmondta, hogy a koronavírus terjedése miatt bevezetett korlátozások az év első felében a légi közlekedésben és a vele párhuzamos szolgáltatásokban is drasztikus leállást eredményeztek. A járvány első hullámában, azaz március végétől közel négy hónapon át nem repültek. „A cégen belüli kommunikáció szerint az arab Emirates 1985-ös megalakulása óta még nem történt ilyen. Ez a leállás még egy ekkora vállalatnak is katasztrofális következményekkel járhat, és sajnos úgy néz ki a dolog, hogy a félelmeink beigazolódnak. A leállást követő időszakban először csak az alkalmazottak fizetését csökkentették, aztán elbocsátásokra is sor került. Engem nem bocsátottak el, sajnos pont most járt le a szerződésem, és a helyzetre való tekintettel nem hosszabbították meg. Most itthon vagyok Tiszacsernyőben, de bízom benne, hogy rövid időn belül sikerül egy hasonló poszton elhelyezkednem. A kollégáimmal való beszélgetésekből csak arra tudok következtetni, hogy a légi közlekedés is csak évek múlva kerülhet vissza a régi kerékvágásba. Egyébként az elbocsátásokra egyetlen kollégám sem számított, hiszen amikor már Kínában nagy volt a káosz, mi még akkor is a megszokott ütemben repültünk. Nagyjából március közepén repültem utoljára, akkor álltak le sorra a járatok. Kaptunk egy e-mailt a cégtől, hogy a koronavírus miatt két hétre minden leáll. Eközben Dubajban is elrendelték a kijárási tilalmat, kétnaponta mehettünk ki boltba. A két hétből természetesen hetek, hónapok lettek. Csökkent a fizetés, jöttek az elbocsátások, és végül világszerte leállt a légi közlekedés. Egyik éjszaka több száz alkalmazottat e-mailben értesítettek egy rögtönzött találkozóról, persze senki sem tudta, mi várható. Másnap több kollégát elbocsátottak, nem számított, mióta voltak a cégnél és az sem, hogy milyen pozícióban. Ezek az értesítések a még ott dolgozó kollégáim elmondása szerint a mai napig tartanak. Ahogyan én, úgy mások sem kapnak új szerződést, ha a korábbi most jár le. Menesztették a két felettesemet is, egyiket a turistaosztályról, a másikat pedig az üzleti osztályról. Tudomásom szerint eddig mintegy 7 ezer embert engedtek el világszerte az ágazatból. Az utolsó információm az, hogy a cég jövő év márciusáig tartó fizetetlen szabadságra küldi az alkalmazottakat. Ez szerintem azt jelenti, hogy egyelőre nem számolnak a helyzet javulásávalˮ – zárta Hrab József.