A kutyákat egészen fiatal koruktól kezdve igen szoros kapcsolat fűzi az emberekhez. Azok az egyedek is keresik az emberek közelségét, és megkülönböztetik az ismerőst az ismeretlentől, akik csak korlátozottan érintkeznek emberekkel. Feltételezhetően az, hogy a kutyák kedvelik az ember társaságát, részben a háziasításuk, részben a kölyökkori szocializáció eredménye.

„Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha egy másik, csoportban élő háziasított faj, mint például a sertés, egészen fiatal kortól családtagként nevelkedik, az hasonló közelségkereső viselkedést vált-e ki gazdája irányában” – mondja Paula Pérez Fraga, az ELTE Etológia Tanszék PhD-hallgatója, a kutatás első szerzője.

Az utóbbi időben a házi sertés, különösen annak törpe változata, társállatként is népszerű lett, a családi kutyához hasonló szerepet tölt be az emberi családban. A sertés új szerepe szükségessé teszi a sertés–ember viszony jobb megértését a családi környezetben, különös tekintettel az állatok gazdájukkal való kapcsolatára.

„A Családi Törpemalac Programban részt vevő törpemalacok 6–8 hetes koruktól fogva emberi családokban nevelkednek. Ez nemcsak a sertés–ember kapcsolat vizsgálatára kínál egyedülálló lehetőséget, hanem azt is lehetővé teszi, hogy az ember felé mutatott viselkedésüket közvetlenül összehasonlítsuk a kutyákéval” – véli Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.

A vizsgálatban az állatokat két külön alkalommal egy számukra új helyiségbe vezették, ahol a gazdájukon kívül egy ismerős tárgy vagy egy ismeretlen személy volt jelen. Az állatok szabadon dönthettek arról, hol tartózkodnak a szobában, az emberek vagy a tárgy közelében, vagy inkább távolabb maradnak. A kutatók azt találták, hogy a malacok és a kutyák is szívesebben voltak a gazdájuk, mint az ismerős tárgy közelében. Azonban egyik faj sem részesítette előnyben a gazdáját az idegennel szemben, látszólag más okok miatt. A kutyák inkább tartózkodtak mindkét ember közelében, mint másutt, míg a malacok inkább távol maradtak a szociális partnerektől, ami enyhe félelmet tükrözhet az ismeretlen ember iránt.

Érdekes módon a kutatás különbséget tárt fel abban is, hogy a két faj hogyan viselkedik a gazdája közelében. A malacok több fizikai kontaktust igényeltek: megérintették az orrukkal a gazdájukat (hasonló módon, mint azt fajtársaikkal teszik), és belemásztak a gazdájuk ölébe.

„A sertések és a kutyák hasonló korábbi tapasztalata a gazda hasonló szerepéhez vezethet a két fajnál. A családtagként való tartás azonban nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a sertésekben általános preferencia alakuljon ki az emberi társaság iránt. Fontos szerepet játszhatnak a fajspecifikus sajátosságok, beleértve azt is, hogy a kutyáknak hosszabb a szocializációs periódusuk, és az emberek vonzóbb társas ingert jelentenek számukra” – foglalta össze Gerencsér Linda, a kutatócsoport munkatársa.

Ez az első tanulmány, amely a törpesertések gazdájuk iránti közelségkeresés viselkedését vizsgálta, a cikk a Scientific Reports című folyóiratban jelent meg Human proximity seeking in family pigs and dogs címmel.

(ELTE)