Lássuk be, az évkezdés nem sikerült valami fényesre. Csalókának bizonyultak azok a remények, melyek egy fényes, új jövő beköszöntét várták 2021. január elsejével.

A józanabbul gondolkodók nyilván számítottak rá, hogy az új évvel nem áll be hirtelen törés a dolgok menetében, de amit kaptunk, az a pesszimista forgatókönyveket is felülírta. Egy kicsit olyan az egész, mintha a naptár december 31-e után december 32-re váltott volna, és még mindig 2020-at húznánk. Persze ne adjuk fel a reményt, a csapások csak megerősítenek, teher alatt nő a pálma stb. De egy kicsit már sok lesz a jóból.

Az online sajtó világában az év utolsó napja általában a pangásról szól. Konzervanyagok váltogatják egymást a mérsékelten érdekes aktuális történésekkel, melyeket az ügyeletesnek véres verejtékkel kell összekapargatnia. Nos, múlt csütörtökön nem így történt. Hamar kiderült, hogy a kormány online ülést tart az év utolsó napján is, és új, minden eddiginél szigorúbb korlátozásokra van kilátás. A fertőzöttek és elhunytak száma ugyanis rekordokat döntögetett, mivel az ünnepek alatt senki nem vette komolyan a viszonylag enyhe korlátozásokat.

Mintha ezt akarnák megerősíteni, a turisták olyan számban lepték el az egyik síközponthoz vezető utat, hogy a rendőrségnek kellett közbelépnie. Péntektől aztán megkaptuk a szigorú lockdownt, hogy jól kezdődjön az év.

Az, hogy ide jutottunk, jelentős mértékben a Matovič-kormány következetes struccpolitikájának köszönhető. A szigorú lockdownnal csak addig fenyegetőztek, míg észre nem vették, hogy a támogatottságuk zuhanórepülésbe kezd, aztán hirtelen elfelejtették. A legnehezebb időszakban a kormányfő megsértődött valamin és eltűnt, és míg húsvétkor egy sokkal enyhébb helyzetben teljesen lezárta az országot, karácsonykor lényegében mindenki oda ment, ahová akart. Világos, hogy egyetlen politikus sem szeret népszerűtlen döntéseket hozni, de vannak helyzetek, amikor nincs más lehetőség. Matovič mindent megtett az antigénes tesztjeivel, hogy elkerülje ezt az utat, de a kaotikus kommunikációval csak annyit ért el, hogy mire eljött a kritikus pillanat, már szinte mindenkit maga ellen fordított. Amikor pedig a legdurvább lett a járványhelyzet, az ország első számú vezetője besokallt és elbújt.

Ehhez képest jött január másodikán Ján Mikas tiszti főorvos, és kijelentette, hogy szerinte a politika eddig nem befolyásolta a járványkezelést. Mondta mindezt pár nappal azután, hogy nyilvánvaló politikai nyomásra megváltoztatta a parlamenti képviselők munkáját szabályozó rendeletet, hogy a koronavírusos honatyák is szavazhassanak. Azt követően, hogy a templomok és a síközpontok is a politika, és nem a józan ész miatt maradtak nyitva az ünnepekre.

Mikas biztosan jó orvos, de ez a kijelentés egy párhuzamos dimenzióból származik. Szlovákiában a járványkezelés kizárólag a politika függvénye volt 2020-ban, ezért is jutottunk oda, ahol most tartunk. Persze nem segít a helyzeten, hogy az ellenzéket járványtagadó szélsőségesek és a vírus veszélyességét elbagatellizálni próbáló régi és újrafestett smeresek alkotják. De a kormánypártok is népszerűségi versenyt csináltak a járvány elleni védekezésből, és amíg csak lehetett, homokba dugták a fejüket, ha kellemetlen híreket kaptak. Kár, hogy egy katasztrófa széléig kellett sodródnunk ahhoz, hogy felébredjenek.