Vadludak sikongattak a síkság fölött, amikor Bandika és Ervin találkoztak a Homályos tekintetű homárhoz címzett lakótelepi kocsma előtt. Az oké, hogy én csak úgy véletlenül erre jártam, de maga mit keres itt? – szólalt meg először Ervin. Jöttem a kocsmába. Individuális sport – vonta meg a vállát Bandika. Azt hitte, az új évben hamar kinyit a Homár, de tévedett. Mielőtt kölcsönösen mellőzték volna egymást, még azért váltottak néhány szót.

Látta, hogy Amerikában meg kitört a busójárás? – folytatta Bandika. Nem tudom, hová sietnek. Mifelénk a tél búcsúztatásával még várni kell. Nem a telet búcsúztatták, hanem a Trumpot, próbált Bandika koponyájában fényt gyújtani Ervin. Vagy a Valentin-napot, nem? – kérdezett vissza Bandika. Sokan eddig mifelénk arra panaszkodtak, hogy majd akkor ünneplik a magyarok is teljes szívvel a Valentin-napot, ha az amerikaiak is megünneplik a busójárást. Régi adósságot törlesztettek ezzel ott, a tengerentúlon, nem gondolja?

Ervin feladta és inkább a gasztronómia felé terelte a szót. A Valentin-napról jut eszembe, hogy nemrég rákaptam a tonikra. Kerestem is a boltban, de nem volt natúr, csak olyan, amire az volt írva, hogy Indian. El nem tudtam képzelni, milyen az indiánízű tonik, de aztán rájöttem, hogy ez is olyasmi lehet, mint a magyaros, vagy az olaszos felirat bizonyos termékeken. Zacskólevesen például. Nem is magyar, nem is leves, de olyan magyaros, ha pedig felöntöm vízzel, akkor leves.

Na és, ha szabad érdeklődnöm, tisztán issza a tonikot ezekben a nehéz időkben? – kérdezte Bandika. Persze, mielőtt felbontom, háromszor szappannal és meleg vízzel mindig megmosakszom – tette a szívére tenyerét Ervin. Jól teszi, mert a mai világban az ember sosem tudhatja – így Bandika. Egyúttal bevallotta, hogy az utolsó napokban már az evésről is majdnem leszokott. Minden olyan íztelen, meg szagtalan… ráadásul egy hét múlva itt a kék hétfő, az év legdepresszívebb napja. A karácsonyfát már kidobtam, postafiókomat kitakarítottam, újévi fogadalmaimat elfelejtettem, úgyhogy ha nem történik valami érdekes a héten, nem marad más választásom, unalmamban én is pártot alapítok. Az lesz a neve, hogy SZBSZ – Szomorú Busók Szövetsége. Ervin üdvözölte a kezdeményezést, majd javasolta, hogy a párt első célkitűzései közt el kéne ismertetni, hogy a busómaszk is véd a koronavírus-fertőzéssel szemben. Mert véd, nem? – fordult megerősítésért Bandika felé. Véd, hát hogyne védene, a múltkor a két szememmel láttam.

Lehet, hogy száz év múlva ezeknek az eseményeknek a hatására átnevezik Washingtont Bushingtonra? – kérdezte Bandika. Ervin szerint ez képtelenség. De aztán hozzátette azt is, hogy újabban leginkább már csak képtelenségek történnek.

A szerző a Vasárnap munkatársa