A világbajnok német válogatott középpályás 2013-ban, 47 millió euró ellenében szerződött Londonba az Arsenalhoz a Real Madridtól. Azóta összesen 247 tétmeccsen lépett pályára az Ágyúsok mezében, melyeken 44 gólt és 77 gólpasszt jegyzett.

Bár londoni karrierje elején még klasszisnak és alapembernek számított, az elmúlt években a heti 350 ezer fontos fizetése ellenére is kikerült a kezdőből, sőt Mikel Arteta vezetőedző a 2020–2021-es idényben az Európa-liga- és a Premier League-keretből is kihagyta.

A „jó” döntés

„Mindent megtettem, hogy a lehető legtöbb lehetőséget megadhassam neki. Nagyon fontos játékosa volt a klubnak az elmúlt években, ezt tisztelnem kell” – mondta el Mikel Arteta, aki kifejtette, tudja, hogy sokak számára nehezen érthető Mesut Özil mellőzése.

„Az emberek minden fontos kérdésre szeretnék hallani a választ. Tudom, hogy rengeteg embernek érthetetlen, amit mondok, de azt gondolom, jó döntést hoztam” – jelentette ki az Arsenal menedzsere, aki egy hete a Guardiannek úgy nyilatkozott, kudarcot vallott a német játékossal való közös munka terén.

Az ügyben megszólalt Erkut Sögüt, Mesut Özil ügynöke, aki az ESPN-nek adott exkluzív interjút, amiben elmondta, Mikel Arteta hazudik, ha azt mondja, csak rossz formája miatt nem játszatja.
„A szurkolók őszinte magyarázatot érdemelnek, nem azt, hogy Arteta azt mondja, kudarcot vallott Özillel. Mindenki tudja, hogy nem bánt vele tisztességesen, és esélyt sem adott neki arra, hogy bizonyítson. Legalább öt csapattársával beszéltem, és mindannyian azt mondják, hogy remekül edz, nem értik, miért hagyják ki” – mondta Özil ügynöke, aki szerint az Arsenalnak az volt a célja, hogy ügyfele inkább megunja az egészet, és magától távozzon.
Erkut Sögüt elmondta, Özil titoktartási kötelezettsége miatt jelenleg nem tud beszélni nyíltan a helyzetéről, de egyszer majd mindent elárul.

Harc a játékpercekért

A fejlemények kapcsán Mesut Özil elkeseredetten posztolt a közösségi oldalán: „Amikor 2018-ban aláírtam az új szerződésemet, hűséget fogadtam szeretett klubomnak, az Arsenalnak. Szomorú vagyok, hogy ez nem lett viszonozva. Mint kiderült, manapság ritka erény a hűség. Mindig igyekeztem pozitív maradni, hittem, hogy van esélyem visszakerülni a csapatba. Ezért maradtam eddig csendben. A koronavírus-járvány előtti időszakban boldog voltam, hogy Mikel Artetával elindultunk a fejlődés útján, s szerintem jó teljesítményt nyújtottam. Ám a helyzet megváltozott, nem engedik, hogy az Arsenalban futballozzak. Mi egyebet mondhatnék? London az otthonom, sok barátom van a csapatban, a szurkolókkal szoros a kapcsolatom. Történjen bármi, harcolni fogok, hogy a nyolcadik idényem az Arsenalban ne így érjen véget. Megígérem, hogy ez a szigorú döntés nem változtat a mentalitásomon. Mindent megteszek az edzéseken, s amikor lehet, felemelem a hangom az igazságért és az embertelenség ellen.”

Az üggyel kapcsolatban megszólalt Arsene Wenger, az Arsenal korábbi menedzsere is, aki a BBC-nek adott hosszú interjújában beszélt többek között Mesut Özil helyzetéről is.

Elpazarolt évek

„Úgy érzem, jelenleg elpazarolja az éveit. Először is azért vélem így, mert abban a korban van még, amikor a játékosok a legjobban képesek teljesíteni – vágott bele Arsene Wenger. – De pazarlás ez a klub részéről is, mert Özil szupertehetség, aki hihetetlenül kreatív, bármikor képes kiosztani egy »gyilkos« passzt. A mai labdarúgásban a gyors kontrák és a gyors váltakozások játsszák a főszerepet, emiatt olyan futballistákat raknak ki a csapatból, mint Özil, de ne felejtsük el, hogy kiről van szó: ő egy világbajnok, aki a Real Madridnál is megfordult. Özil rekordot döntött az asszisztokat tekintve, úgyhogy meg kellene találni a módját, hogy ismét szerepelhessen.”

Wenger szót ejtett Artetáról is. „Ami őt illeti, minden megvan benne, hogy kiváló menedzser legyen, teszem hozzá, több korábbi játékosomban is ott voltak a szükséges képességek. Időt kell adnunk nekik, hadd végezzék a munkájukat, és úgy, ahogyan ők azt szeretnék. Arteta intelligens, erős karakter, aki nagy szenvedéllyel dolgozik, ráadásul úgy hiszem, hogy a megfelelő személyek segítik őt.”

Mindenki hibás, senki sem hibás

Az, hogy egy világbajnok futballista a kispadon kallódjon, nyilvánvalóan luxus, szakmai nonszensz. Ugyanakkor ha megnézzük, Özil mikor volt a legsikeresebb a karrierje során, azt látjuk, hogy alapvetően a kontracsapatokban érezte jól magát igazán, és ez egyben magyarázattal is szolgál, miért nem vált be az Arsenalban, különösen nem a lassú, felépített, a kapustól és a középhátvédektől induló Arteta alatt.

A Mesut Özilhez vagy Toni Krooshoz hasonlító középpályások spanyol poszttársaihoz hasonló képzettségűek voltak, s végül mindketten a Real Madridba igazoltak, bár a sajtó állandóan összeboronálta őket a Barcelonával. Xavi Hernández azt mondta Kroosról, hogy saját magára emlékezteti – olyan, mintha az utódját látná a pályán.

A technikai képzettséget leszámítva viszont nagyon is különbözött a spanyol és a német iskola. A Xavi mozgatta Barcelona látványosan lemondott a kontratámadásokról, amikor megszerezte a labdát, inkább megtartotta azt. A német futball ezzel szemben az átmenetekről, tranzíciókról szólt. Majd’ az összes Bundesliga-csapat képes volt megszerezni a labdát saját kapuja előtt és gyilkos sebességgel előrelendülni, gyorsan átmenve védekezésből támadásba.

Ezekben az években a német futball legfényesebb tálentuma is a kontratámadások indításáról lett ismert. A németek 2010-es, vb-elődöntőig tartó menetelése során fényesen ragyogott a kiemelkedően tehetséges Mesut Özil csillaga – egy olyan futballistáé, akihez hasonlót Németország, s ami tán még fontosabb, Spanyolország sem tudott kinevelni korábban. Özil nem mélységi irányító volt, mint Xavi vagy olyan, a vonalak között mozgó játékmester, mint David Silva. Ő „kontragyújtós” volt, aki akkor érezte igazán elemében magát, ha futás közben kapta a labdákat, csakúgy, mint Kagava Klopp Dortmundjában.

Özil kiválóan játszott a 2010-es világbajnokságon akkor, amikor a német válogatott már megszerezte a vezetést, ellenfele pedig előrenyomult, s így sokkal nagyobb terek nyíltak meg. Jellemző, hogy három gólpasszát mikor adta: az egyikkel 4–0-ra alakult az állás Ausztrália ellen, a másikkal 4–1 lett Anglia ellen, a harmadikkal 4–0 Argentína ellen. És mind a három ugyanolyan volt: Özil befutott a balösszekötő helyén kialakuló csatornába, majd valósággal gólt rúgatott társával. Özil volt a német futball új arca: fiatal, gyors, technikás.

Sprint, sprint, sprint

Azt, hogy Özil kiemelkedően jól mozgott labda nélkül, részben megmagyarázta a pályája kezdetén a Werder Bremenben betöltött szerepköre. A Werder középpályás „gyémánt” alakzatának a csúcsán játszott, és azzal segítette a csapat „szélesítését”, hogy középről elmozgott a megnyíló csatornák felé, pozíciót váltva Aaron Hunttal és Marko Marinnal. Ugyanezt a stílust képviselte a válogatottban, sőt, a Real Madridban is, ahová 2010-ben igazolt. José Mourinhót néha bírálják azért, mert nem értékeli eléggé a kreatív futballistákat, de ahogy a legjobbat hozta ki Decóból a Portónál és Wesley Sneijderből az Internél, Özil is Mourinho keze alatt, a Realban játszott a legjobban.

Bár Özil kiváló gólpasszmutatókkal büszkélkedhetett az Arsenalba igazolása (2013) után is, már nem közelítette meg a Realnál látott hatékonyságát, részben azért, mert az Arsenal támadásépítése lassabb volt. De a válogatottban Özil formája továbbra is kitűnő volt: 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban is a német nemzeti csapat legjobbjának választották.

Özil válogatottbeli pályafutása során végig Joachim Löw volt a szövetségi kapitány. A szakvezető azonnal felismerte, hogy Özil tökéletesen megfelel arra a futballra, amit játszatni akart – proaktív gondolkodású, direkt támadójátékot bemutató csapatot szeretett volna látni a pályán. Ekkoriban gyakran emlegették, hogy Löwre nagy hatást tettek stuttgarti évei – a VfB-nél a gyorsaságon és a vertikális passzjátékon volt a hangsúly. „Támadó stílust alakítottam ki, mely a passzjáték és a futás kombinációján, labdaszerzéseken és gyors ellentámadásokon alapult” – fogalmazta meg edzői krédóját.

Löw 2010-ben kijelentette azt is, hogy véleménye szerint a futball olyan sport, melyet a sprintek sorozata határoz meg – ez az interpretáció nagyon eltér a domináns, spanyol megközelítéstől.
Mint ahogy Mesut Özil legjobbja is nagyon eltér Mikel Arteta filozófiájától.