Nem kell, hogy az öltözködés a vásárlásmániáról szóljon, és a megunt ruhahalmok kihajigálásáról a szemétbe. Ismert magyar színésznők, énekesnők vállalják harcosan, hogy ők a legtöbb holmijukat a second hand boltokban szerzik be. Az Örkény Színház művésznője, Für Anikó csak ilyen butikokban vásárol. A Budapest Bár népszerű énekesnője, Németh Juci éveken át vezetett egy minőségi turit, a „Nemjucit”, a hozzá behozott vagy baráti körben összeszedett használt, de jó minőségű ruhákból. Ma már nincs extra energiája erre, de a saját ruhatárának 90 százaléka, a fellépőruháktól a hétköznapi viseletekig ilyen holmikból áll.

De nemcsak a pazarló vásárlás elkerülését jelenti az első hallásra furcsa kifejezés: etikus divat. Mitől lenne erkölcsös a divat? A fiatal, Zalaegerszegen élő dizájner, László Edina szerint a fogalom már régóta ismert: „Etikátlan a divat, amikor a multik a tömegtermeléssel tönkreteszik a környezetet, kihasználják, kizsákmányolják a munkaerőt. Kínában és Indiában gyerekmunkásokat alkalmaznak, fillérekért. Mi azért kezdtünk több mint 10 éve újrahasznosítással dolgozni, hogy ezt az etikátlan világot meg lehessen változtatni.”
A tömeges rabszolgamunka és a gyerekmunka csak addig tűnik számunkra távoli dolognak, amíg nem találkozunk vele. Mondjuk egy olyan dokumentumfilmben, ami az úgynevezett varróhajókról s a kimerülésig dolgoztatott varrónőkről és gyerekekről készült. A szisztéma a következő: a Távol-Keleten 4-5 szintes hatalmas hajókba bepakolják a szabászatot, a varrodát, a nyersanyagot, és mire a holland vámmentes területre behajóznak, kész az áru, már szállítják is ismert márkák logójával az üzletekbe. S ha egy-egy munkás az út során a kimerültségbe belehal, a tengerbe kerül.

A természetet is kizsákmányolja a tömegtermelés. Nagy mennyiségű kemikáliát permeteznek szét a gyapotföldeken, egy méter pamut előállításához ezer liter vizet használnak el mosásra, festésre, utókezelésre. A szennyezett víz megy vissza a természetbe.
„Már egyetemista koromban észleltem, hogy iszonyat mennyiségű vegyszert használunk a színek előállításához. Tudtad például, hogy a türkizkék a legszennyezőbb festék? Ezért megpróbáltam növényi alapú, környezetbarát festékeket használni a diplomamunkámhoz” – mondta Edina.

A bevásárlóközpontokban, fast fashion márkaboltokban kínált divatos, olcsó trikókból, ingekből, ruhákból olyan szintű a túltermelés a világon, hogy az el nem adott ruhatömeget már a szegény országok sem tudják befogadni  adományként. Így a gyártók elégetik a hatalmas felesleget, szennyezve ezzel a talajt és a levegőt. És még így is nagy nyereséggel dolgoznak.

Azok a tervezők, akik a fenntarthatóságot nemcsak divatos szlogennek tartják, Amerikától Olaszországon, Szlovákián át Magyarországig bebizonyították, hogy másmilyen is lehet a divat. Így például a pozsonyi székhelyű Earthing, vagy Alžbeta Irhová, aki az egyik legismertebb szlovák környezettudatos ruhamárka, a Bagbet megteremtője. Ő kidobásra ítélt ruhadaraboknak ad új formát.
A környezettudatos tervezők ügyelnek arra is, hogy milyen alapanyagokat használnak. Természetes kelmékkel dolgoznak, amelyek, miután már kiszolgálták viselőjüket, lebomlanak, nem szennyezik a környezetet. A műszálas ruhák ugyanolyan károsak a természetre, mint a PET palackok.

Fontos szempont számukra az is, hogy ne keletkezzen sok szemét a gyártásnál. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen textil- és divattervező szakán diplomázott fiatal tervező, Vetlényi Alma kollekciói például úgy készülnek, hogy nincs vagy csak minimális a szabászati hulladék. Gombokkal, hajtásokkal, cipzárakkal alakítja a formát nőiesre. László Edina mintatervező, a Lazlo márka megalapítója is a MOME befejezése után lett a fenntartható divat egyik ismert magyarországi képviselője. A nagy varrodáknál megmaradt, elégetésre szánt szabászati hulladékokat használja fel a modelljeihez, a kis daraboktól a minőségi végekig.

„Egy évben úgy 3-4 ezer ruhadarabot varrunk. Sokáig csak az osztrák piacra dolgoztunk, ahol egy dizájner kiállításon lettünk ismertek. Nem a modellvékony lányoknak tervezünk. A ruháim változóak, ami kijön a maradékból, sok a lezser fazon. A legjobb cégektől vásároljuk a minőségi maradékot.”

A legismertebb magyar ökodi­zájnerek közé tartoznak a Medence csoport tagjai. Több mint tíz éve kitalálták, mi mindenre lehet hasznosítani a várost ellepő műanyag reklám molinókat. Egyedi tervezésű táskákat, hátizsákokat készítenek belőlük, sőt a rendezvényeiken, a segítségükkel, bárki megvarrhatja a saját táskáját. A reklámponyvákból kültéri foteleket, kanapékat is gyártanak. S mert nagy mennyiségben kerülnek hozzájuk az alapanyagok, az esztétikailag nem eléggé izgalmasakat átadják a természetvédőknek, akik például békamentő kerítést csinálnak belőlük.

De vajon szembemenni lehet az árral? Szembe az állandó vásárlásra ösztönző reklámnyomással? A dizájnerek új generációja hiszi, hogy igen. És azok a vásárlók is tudják, akik inkább kevesebbet vesznek, de megfizetik a minőséget, és ki tudnak jönni úgy egy bevásárlóközpontból, hogy nincs tele a kezük újabb, feleslegesen összevásárolt holmikkal, amelyek csak pillanatnyi örömet adnak.