Most azt képzelje el – kezdte Bandika, hogy itt ez a patak, teljesen befagyva. Nemcsak a felszíne, hanem az egész patak, széltében és hosszában. Egy hosszú jégtömb az egész. Na most ha én teszem azt, csákánnyal elvágom a jeget keresztben itt, meg mondjuk három méterrel odébb, itt, kapok egy szelet patakot. Azt megfogom, és hazaviszem. A helye pedig addig üres marad, amíg fel nem olvad ismét. Hát hallott már maga ilyet? Ervin elismerte, hogy ilyet még nem hallott. Olyat viszont igen, hogy néhány napja meghalt Benjamin de Rotschild, a híres bankárcsalád feje. Ötvenhét éves volt, a bankjai pedig 173 milliárd svájci franknyi összvagyont kezeltek. Ezek azért nem akármilyen számok, egyetért velem? – kérdezte Ervin. Azért, ha belegondol, az sem mindegy, hogy papírpénzben, vagy apróban – figyelte tovább a jégtömbbé fagyott patakot Bandika. Ervin tiltakozó kézmozdulatot tett. Nem az, hogy papírpénz vagy apró, hanem hogy egy ilyen gazdag ember is meghalhat, érti. Vajon mennyi pénzt lett volna képes odaadni azért, hogy éljen még öt évet? Ne gondolja, hogy sokat – szólt közbe Bandika. A sikeres pénzemberek nem szeretnek előnytelen üzletet kötni. Épp ezért sikeresek. Hanem azt olvastam a New York Timesban, hogy Biden amerikai elnöknek nem lesz ideje Európára. Nem találja ezt aggasztónak? Nem, mert tudomásom szerint nem Európa, hanem az USA elnökévé választották – vonta meg a vállát Ervin. Szerinte érdekesebb a helyzet Indiában.

Bemondta a rádió, hogy India idén háromszázmillió embert tervez beoltani. Azért csipkedik magukat ennyire, mert ha ezzel végeznek, már csak egymilliárd oltatlan emberük marad. Nyilván mindent tűvé tesznek majd, hogy sikerüljön. Még szerencse, hogy hamarosan érkezik Krasznahorkai László új regénye – vágta a csákányt a jégbe Bandika. Csak azt remélem, nem a koronavírusról fog szólni. Miért olyan biztos benne, hogy fog szólni valamiről? Miért kell mindennek szólnia valamiről? Aztán meg ha nem arról szól, amiről maga szeretné, csalódott lesz. Így meg legalább tudja, hogy nem csalódhat – magyarázta Ervin. Igaza van, mondta Bandika, majd megjegyezte, szerinte ha túléltük a kék hétfőt, már bizonyosan megmaradunk.

Önnek mivel sikerült elütnie az év legdepresszívebb napját? Lana del Rey új dalát hallgattam – ismerte be Ervin. Dekadenciával vonultam a depresszió ellen, hiszen a legjobb védekezés a támadás. Jól tette – bólintott Bandika. És miről szól Lana új dala? Egyáltalán milyen műfajban született? Ervin kifejtette, hogy az új szerzemény műfaja pszichedelikus vintage, a klipben pedig felbukkan egy ápolt, hullámos hajú, gazdag fiatal nő, aki egy fehér bőrüléses piros cabriót vezet. Az idilli életkép viszont éjszakai rémálomba csap át, a fiatal hölgy barátnőivel együtt egy tűz körül megjelenő fehér farkassal kezd üvölteni, a cabriót pedig elemészti a tűz, amely a lányok szembogarába költözik. Pszichedelikus vintage, ez kell ide, nem országos tesztelés, motyogta Bandika, majd a vállára fektette a patakot, és elindult hazafelé.

A szerző a Vasárnap munkatársa