Az egykori zsidó iskolát Jacques Oblatt építész tervezte a funkcionális építészet jegyében. Az 1935-ben épített iskolát a zsidóság csak rövid ideig használhatta, 1944-ben a zsidó gettó részét képezte. 1945 után a tanonciskola, majd 1949-től a Második Nyolcéves Középiskola működött az ingatlanban, és 1967-től a Közgazdasági Középiskola diákjai látogatták. A régiófejlesztési minisztérium támogatásával újítják fel a létesítményt, mintegy 900 ezer euró ráfordítással. A tervek szerint helyi kézművesek vehetik birtokukba a korszerűsített termeket, ahol tanfolyamokat, különböző továbbképzéseket és kiállításokat tarthatnak. Kávézót nyitnak és kulturális programokat rendeznek majd a falai közt.

A felújítás során nem feledkeznek meg a lévai, illetve régióbeli zsidóságról sem, állandó kiállítással emlékeznek meg róluk. A tolerancia központjának nevezett történelmi kiállítás látogatói virtuális sétát tehetnek a szeredi koncentrációs táborban. Léván nem ez az első történelmi épület, amely a kulturális értékek megőrzése mellett a helyi zsidó lakosságnak állít emléket. 2011-ben újították fel a négyszáz férőhelyes zsinagógát, amelynek alapkövét 1883. április 24-én rakták le. Akkoriban Kohn Ambróz volt a rabbi. A 19. század első felében mintegy 160 zsidó élt Léván, de 1880-ra már 903-an tartoztak a hitközséghez. A város tulajdonában lévő épület felújítására 1,52 millió euró támogatást kaptak uniós és állami forrásokból.

A koronavírus-járvány előtt rendszeresen szerveztek a csarnokában képzőművészeti kiállításokat, jótékonysági esteket, koncerteket és díjátadó ünnepségeket. A lévai zsinagóga azon kevés épületek egyike, ahol megtalálták az alapító okiratot, amelyet a közelmúltban restauráltak.