A WHO minden évben összesíti a legfontosabb egészségügyi tényezőket, amikkel foglalkozni kell. Idén bekerült a listára az oltásellenesség is. Rengeteg tévhit kering az oltásokról, amik a régebben gyakori, azóta vakcinákkal már visszaszorított betegségek újbóli fellángolását okozhatják.

Hogyan valósul meg a védőoltások szervezése?

A kötelező oltások közül az elsőt már születés után megkapjuk, és mindegyik ingyenes. Ezután gyermek-háziorvos gondoskodik a további, kötelező oltások beadásáról. Különleges helyzetekben, betegségek esetén oltási tanácsadóhoz irányít. Iskolában úgynevezett kampányoltások zajlanak. Ez azt jelenti, hogy egyszerre adják be a védőoltásokat osztályoknak, évfolyamoknak.

Kötelező oltások során olyan betegségek ellen védjük meg a gyermekeket, amik egykor gyakoriak voltak és súlyos lefolyásuk lehetett, ám a vakcináknak köszönhetően mára ez jelentősen lecsökkent. Ilyenek a már említett kanyaró, polio, továbbá például a diftéria (torokgyík), pertusszisz (szamárköhögés), mumpsz. A választható oltásokkal kapcsolatosan egyének (illetve gyermekek esetén szülők) dönthetnek, hogy kérik-e vagy sem. Különbség még, hogy ezek általában pénzbe kerülnek. Vannak oltások, amik életkorhoz kötötten ajánlottak, vannak amik foglalkozáshoz és vannak, amik utazáshoz.

Oltási reakció vs. oltási szövődmény

Igen fontos különbséget tenni a két fogalom között. Ahogy a nevében is benne van, a reakció nem hordozza magában azt, hogy ez nem várt esemény lenne. Oltási reakció alatt értünk minden olyan jelenséget, ami egy védőoltás beadása után normálisan előfordulhat, számítunk rá. Ilyenek a lokális bőrpír, lokális fájdalom, láz. Ezt jegelni nem ajánlatos, inkább fájdalomcsillapítót érdemes bevenni, ha nagyon zavaró. Megelőző jelleggel fájdalomcsillapítót ne adjunk!

Minden nem az előzőekhez sorolható jelenséget oltást követő nemkívánatos eseménynek (OKNE) nevezünk. Bármilyen védőoltás beadása után jelentkezett tünet jelenthető, mint OKNE; ezeket feljegyzik és megfigyelik a későbbiekben. Ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy ok-okozati összefüggésben is van az oltással. Egy abszurd példával élve: védőoltás után, az orvostól hazafelé menet, ha elüt egy autó, az oltást követő esemény is és nemkívánatos esemény is, mégsem hibáztatható az oltás.

Oltási szövődmény nek azt tekintjük tehát, ami váratlan, ritka és oltás okozta mellékhatás. Példa rá az anafilaxiás reakció, ami egy túlérzékenységi, allergiás eredetű kórkép. Ilyen szinte minden idegen anyag után létrejöhet (gondoljunk csak a mogyoróallergiára) és nagyon ritka, hogy védőoltás után megjelenjen (egy a millióhoz nagyságrendű). Viszketés, nehézlégzés, gombócérzés a torokban és fulladás a fő figyelemfelkeltő tünetek. Azonban, hogy ezt a kis esélyt is kivédjük, védőoltást csak olyan helyen adhat be orvos, ahol ennek az ellátása biztosított.

Oltások ellenjavallatai

Ellenjavallatok között megkülönböztetünk abszolút és relatív ellenjavallatot. Abszolút, ami minden esetben fennáll, és nem lehet semmiképpen sem beadni az oltást. Relatív ellenjavallat az, amikor bizonyos helyzetekben, a hatás elmaradásának súlyossága és az esetleges szövődmény bekövetkeztének súlyossága mérlegelésével kell dönteni. Abszolút kontraindikáció például, ha egy oltás bármely komponensére korábban anafilaxiás reakció lépett fel. Relatív kontraindikáció a láz; élő vírust tartalmazó oltás esetén terhesség, immungyenge állapot. Ilyenkor a védőoltás ellenjavallt, azonban ha a betegség kialakulása fenyegeti, pl. az anya életét, akkor annak a megmentése elsődleges.

Hogyan lehet/kell beadni az oltásokat?

Védőoltás hallatán a legtöbb embernek egy szúrás jut eszébe. Az esetek többségében így is van, de itt is több módozat lehetséges. Érdekességképpen: a legelső védőoltásokat több száz éve bőrbe karcolták. Van, amikor a vakcinát a bőrbe juttatják (intradermalis védőoltás). Ilyen a BCG oltás, amit születés után kapunk a bal vállunkba és sokunkon látszódik a hege. Gyermekkori tuberkulózis okozta agyhártyagyulladás ellen véd elsősorban.

Pár oltás adható bőr alatti kötőszövetbe (subcutan védőoltás). Példának hozzuk az MMR-t. Ezt lehet így is, illetve izomba is adni, a subcutan adás előnye, hogy kevésbé fáj. A legtöbb védőoltás izomba adandó (intramuscularis védőoltás). A legkisebb fájdalom érdekében bevethető trükkök: lógassuk lazán a karunkat, mintha nem is a miénk lenne, gyermek esetén pedig igyekezzünk elvonni a figyelmét, pl. valamilyen játékkal. Léteznek érzéstelenítő krémek, amikkel az oltás helye bekenhető, ezekhez kb. 30 perc kell, hogy a hatás kialakuljon. Orvosi részről, a tévhit ellenére nem kell visszaszívni a fecskendőt miután beszúrtuk az izomba, az is csak fokozza a fájdalmat. Ennek a tévhitnek az eredete, hogy ezzel bizonyosodjunk meg, nem szúrtunk-e épp egy nagyobb érbe, azonban a vállizom területén, ahova az oltásokat adjuk, nem fut ilyen nagyobb ér. Vannak oltások, amik szájon át (per os) adhatók, mint például a gyermekkori hasmenést okozó és súlyos kiszáradáshoz vezető rotavírus elleni vakcinák. A védőoltás adásának helye életkorral változik. Újszülötteknél a BCG oltás egyezményes helye a bal váll, későbbiekben csecsemőknél (egy éves kor alatt) a comb elülső-külső része, majd nagyobbaknál a vállizom. Fenékbe védőoltás adása nem ajánlott!

„Védőoltások – Kötelező vs. választható oltások” című cikkünk a #site_linkoldalon jelent meg.