Hogyan is kezdődött? A vuhani kommunista káderek féltek a központi bizottság haragjától, és egy ideig megpróbálták elsunnyogni a helyi járvány kitörését. Amikor ez már lehetetlen volt, akkor hirtelen drákói lezárások jöttek, a legnagyobb szigor, információ is alig jutott ki, nemhogy ember, és újságírók tűntek el. Majd néhány hónappal később a Kínai Kommunista Párt úgy döntött, mégis elismeri, 50 százalékkal több áldozatot szedett a járvány, mint addig állították, egy mozdulattal átírták a számot. Kirívó politikai döntés.

Eközben a kínai–amerikai viszály miatt az Egészségügyi Világszervezet, a WHO lényegében belerokkant a konfliktusba. A Trump-féle adminisztráció Kína-barát politikával vádolta a WHO-t, például nem jelentette időben, még 2019 végén vagy 2020 januárjában, hogy emberről emberre is terjed a betegség. Majd Trump leállította az amerikai WHO-befizetéseket és kilépéssel fenyegetőzött. Megint politika.

Majd a WHO szakértőit nem akarta egy bő éven át a vuhani gócpont közelébe engedni Peking. Végül, miután több repülőtéri visszafordítás után végre bejuthattak a városba a WHO-szakértőit, vizsgálódásuk inkább hasonlított egy észak-koreai kirakatlátogatásra, ahol a kijelölt útvonalat nem igazán javasolt elhagyni.

Mivel a WHO kínai vizsgálódását Ausztrália is sürgette, Peking durva kereskedelmi szankciókat és beruházási stopot hirdetett Canberra ellen. Megint csak politika és politika.

Eközben az Európai Unióban elsőként eleső Olaszországot a többi tagállam nem sietett megsegíteni, majd amikor rájöttek, hogy valójában mekkora a baj, már késő volt, mindenütt elterjedt a vírus. Az uniós mechanizmusokat vagy nem használták ki, vagy már nem merték a határon átnyúló dolgokat erőltetni. Belső határlezárások és ellenőrzések. Csúfos politikai kudarc, hogy nem sikerült az EU külső határán megállítani a vírust, ezért a belső határokhoz nyúlt minden tagállam. Ez a politikai ára annak, hogy nem kezdődött időben az együttműködés. Viszont Kínával vagy az Egyesült Államokkal szemben sokáig alig mertek kellő méretekben lépni az utazáskorlátozást illetően. Politika és félelem.

És a vakcinafejlesztések? A gyógyszercégeket elővásárlásokkal kötik le és támogatják, versenyt futnak a fejlett világ országai, hogy kinek hány millió dózisa lesz. Végül hiába kötötték le a szerződéseket előre egyesek, ha egy-egy állam időnként egyszerűen nem engedi a területéről az ott legyártott, kész szállítmányokat. Vitális politikai beavatkozás.

És ezzel párhuzamosan dübörög a dezinformációs harc minden szinten: oltásellenesség pumpálása és ezzel a létező politikai árkok mélyítése az euroatlanti országokon belül, főleg az orosz műveletek által; a kínai Covid-dezinfó, miszerint akármilyen más országból származhat a vírus, csak Kínából nem. Na meg a fertőző 5G, mi más.

Gyönyörűen látszik, hogy eközben milliók haltak meg és további milliók élete van veszélyben; hogy minden egyes fertőzéssel új mutáció keletkezhet és keletkezett is pár veszélyesebb variáns; hogy világos, a gazdaságok lassan belerokkannak a védekezésbe, és a társadalmi feszültségek sora soha nem látott módon izzik. Így a politika mindenhova belép.

Már csak valódi politikusokra lenne szükség, akik a hosszú távú közös érdekeket is képesek egyeztetni, messzebb nézve a következő választás dátumánál. Úgy is mondhatnánk, hogy az emberek érdekeit néznék. Vagy hogy államférfik (és nők) ideje lenne ez.