Nyugodtan mondhatjuk, hogy Robert Fico éve katasztrofálisan kezdődött. Ellenzékben, minimális támogatottsággal, szövetségeseitől megfosztva, folyamatosan amiatt aggódva, hogy a korábbi haverok, beosztottak közül ki törik meg és kezd mesélni a rendőrségnek. És bizony akadtak ilyenek: Imrecze, Makó, Slobodník mind érdekes történetekkel álltak elő. Utóbbi kettő a sajtónak is kimerítő interjúkat adott, így az egyszerű ember is képet kaphatott arról, hogyan működött az ország a Fico-kormányok alatt.

Úgy tűnt, egyre inkább szorul a hurok a Smer főnökének nyaka körül. Ő maga is egyre rosszabbul viselte a stresszt, a bulvárlapok az egészsége hanyatlásáról és állítólagos alkoholproblémáiról kezdtek cikkezni.

Csakhogy aztán az év közepe táján történt valami. A semmiből egy aktív, erőtől duzzadó Robert Fico jelent meg a színen, mindenhol ott volt, mindenhez hozzászólt, mindenkit támadott. Pontosan tudta, hogy az ő bőrére megy a játék, csakhogy az év elején tapasztalt letargia helyét a céltudatosság váltotta fel. Úgy tűnik, Fico valamikor év közben eldöntötte, hogy ha el is bukik, akkor azt harc közben fogja megtenni, és mivel neki nem igazán van már vesztenivalója, ebben a harcban nem ismert sem istent, sem embert. És elkezdtek csordogálni az eredmények: a Smer támogatottsága lassan növekedni kezdett, ma pedig ott tartunk, hogy a legerősebb ellenzéki párt. Hiába vannak a Hlasnak magasabb számai, a témákat rendre a Smer szállítja, és Fico radikális fellépései mellett Pellegrini elég halványnak tűnik.

A váltásnak persze ára is volt: a mostani Smer már sokkal közelebb áll Kotlebáék szélsőséges gondolkodásmódjához, mint régi önmagához. Rendszerellenes (annak ellenére, hogy korábban majd egy évtizedig vezette az országot) és vírustagadó (annak ellenére, hogy Ficóról kiderült, maga is átesett a koronavíruson, súlyos lefolyással), és a pártot nem nagyon érdekli más, csak hogy visszakerüljön a hatalomba és bosszút állhasson. Fico menetelését nem nagyon tudta lelassítani semmi, hiába kerül elő egyre több szennyes, hiába bizonyítja videófelvétel, hogy teljesen mást hirdet, mint amit gondol, a szimpatizánsairól lepattannak az észérvek.

Ezzel pedig el is érkezünk Fico felemelkedésének egyik legfontosabb okához, mégpedig ahhoz, hogy minden idők leginkompetensebb kormánya áll vele szemben, amely végignézte, hogy a legnagyobb ellenfele a szakadék széléről tér vissza. A helyzet azért is ironikus, mert Igor Matovič nélkül nem sikerült volna Fico kormányának leváltása, ám mégis ő lesz az, akinek a hátán a Smer elnöke visszakapaszkodhat a hatalomba. És persze ne feledjük Boris Kollárt sem, aki mindig ott volt, hogy segítő jobbot nyújtson, ha az igazságszolgáltatást kellett diszkreditálni.

Ha tehát 2021-et nézzük, Fico nyugodtan dörzsölheti a tenyerét. Ha át tudja menteni a lendületét a jövő évre, akkor nehéz lesz megállítani. Szemesnek áll a világ, mondhatnánk. De nem, ez csak Szlovákia, ahol a választó túl gyorsan felejt és dalolva segíti vissza a hatalomba azt az embert, akit másfél éve még a pokol tüzére kívánt.