Ljubljanában, de Prágában és Varsóban sem közölték, vajon az ötletgazda a jelenlévők közül pontosan kiket szólított meg. Annyi bizonyos, hogy Mateusz Morawiecki igent mondott, és vállalta a kockázatos út logisztikai és biztonsági előkészítését. A lengyel miniszterelnökkel tartott Jaroslaw Kaczinsky, a kormánypárti PiS elnöke. Személyes részvételéről határozott Petr Fiala cseh kormányfő is, majd a hazaérkezése után tartott sajtótájékoztatóján elmondta: a prágai biztonsági szervek nem javasolták neki az utat, különösen azután, hogy az orosz illetékesek nem voltak hajlandók garantálni a három kormányfő biztonságát. Fiala minden hősködés nélkül közölte az újságírókkal, hogy ilyen döntést végül a legtöbb ország vezető tisztségviselője egyedül hoz meg, és morális kötelessége meggyőződése szerint határozni.

Lengyelországból vonaton, golyóálló mellényben és katonai sisakban tették meg a veszélyes utat. Amikor Kijevbe értek, éppen kijárási tilalom volt. A terembe, ahol Volodimir Zelenszkijjel tárgyaltak, behallatszott a becsapódó orosz rakéták és bombák robaja. A találkozóról készült fotók és videók egy ideig vezető hírekként szerepeltek szerte a világon – Putyin Oroszországát kivéve. A kommentárok többsége elismerően méltatta a három politikus bátor gesztusát, a BBC munkatársa szerint bekerül a történelemkönyvekbe, és ilyesmire idáig egyetlen nyugati politikus sem szánta el magát. Akadtak aggályoskodók is, akik szerint akár a harmadik világháború is kitörhetett volna, ha terrortámadás éri a három miniszterelnököt, de lépésüket a legtöbb európai elemző mégis kitűnőre osztályozta.

Eduard Heger viszont főleg idehaza sokaktól elégtelent kapott. Szerdán újságírói kérdésekre válaszolva kissé zavartan mondta el, hogy ő megfogadta a hazai biztonságiak ajánlását, nem ment Kijevbe, amit utólag – célozgatásai alapján – talán már meg is bánt. De ahogy hangsúlyozta, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.

Ilyen döntésre elsősorban családos emberként joga volt, kormányfőként viszont – Petr Fialával ellentétben, akinek szintén vannak gyerekei – gyávának ugyan aligha nevezhető, ám legalábbis vitatható döntésével még távolabb került attól, hogy államférfinak tartsuk őt. A Smer néhány hangadójának gúnyolódását inkább hagyjuk…

Heger így utólag bizonygatja, hogy az orosz inváziót elítélő álláspontja jottányit sem változott, a szlovák kormány pedig továbbra is szállít fegyvereket és más felszerelést Ukrajnának, az ottani politikusok egyre kétségbeesettebb, minden civilizált országot, immár az egyesült államokbeli törvényhozásának képviselőit is megszólító kérésének megfelelően.

Ugyanakkor helyénvaló lenne, ha Heger megfontoltabban nyilatkozna. A legtöbb hazai szakértő értetlenül fogadta, a lakosság jelentős részében pedig aggodalmat keltett minapi fölényeskedő véleménye, miszerint el tudja képzelni, hogy a putyini rezsim elleni további szankcióként, főleg az Egyesült Államok ösztönzésére, Szlovákia is mihamarabb leállítja az orosz energiahordozók fogadását. Ilyen, még középtávon is súlyos anyagi károkat eredményező kijelentésre csak felelőtlen, populista politikus képes. Remélhetően a szlovák kormányfő nem süllyed le közéjük, és nem csak a személyét érintő biztonsági kérdésekben mérlegeli jó alaposan a szakemberek tanácsait.