A Népszigeten sétáltak, kabátjuk a napsütés miatt a vállukra vetve. Messze előttük egy büfének látszó épület, a felirat a távolság miatt olvashatatlan. Bandika Vadmacskának tippelte, Ervin Vasmacskának. Amikor odaértek, már nem is ez érdekelte őket, hanem a kínálatban szereplő sült hekk, amihez kovi ubit is lehetett kérni. Kovi ubi márciusban? Ki hallott már ilyet, tekintett a Hármashatár-hegy felé Bandika. Ervin legyintett: ne törődjön vele. Ekkor mondta be a rádió, hogy további menekültek érkeznek Ukrajnából. Meg azt sem értem, sóhajtott Bandika, hogy hirtelen hová tűntek a migránsok. Meg hogy azok a menekültek, akik az elején szintén menekültek voltak, hiszen menekültek ők is, hirtelen mitől váltak migránssá. De ha fordítva teszem fel a kérdést, akkor aki az ukrajnai háború elől menekül, az miért menekült, miért nem migráns? Értem én, hogy a menekültek menekülnek, a migránsok meg migrálnak, de mi a különbség? Ha a szíriai vagy afganisztáni lövedékek elől menekülök, akkor migrálok, de ha csak az ukrajnai helyzet elől, akkor még nem? Vagy már nem? Ervin megköszönte a papírtálcán kikézbesített halat, kettétörte és figyelte, ahogy gőzölög. Közben a szalvétákat rendezgette, Bandika felvetése pedig hidegen hagyta. Tudja, kedves kuzin, én azt mondom, ha engem kérdez… hogy ezek csak szavak. Nem értünk mi ehhez. Majd eldöntik, akik ezzel foglalkoznak. Én se beszélek bele sem a villanyszerelő dolgába, hogy milyen színű drótokat köt össze, zöldet vagy feketét, sem az autószerelő dolgába, hogy milyen színű szilikonnal javítja a hengerfejpakolást. De ha valami vicceset akar hallani, olyan is eszembe jutott, figyeljen, hogy azt mondja… mi is hekket eszünk, mégsem leszünk tőle hekkerek. Tetszik érteni?

Bandika intett, hogy nem érti, de már ő is inkább a halra figyelt. Közben mégis eszébe jutott valami. Érdekes, hogy az imént két szakmát tetszett említeni, és mindkét esetben a színeket tetszett felhozni példának. Már csak azért is, mert éppen a héten olvastam egy cikket arról, hogy a világban minden a színekről szól. Hogy ha megváltoztatnánk a minket körülvevő tárgyak, dolgok, egyebek színét, akkor annak mekkora felfordulás lenne az eredménye. Persze aztán megszoknánk az új színösszeállítást, és menne tovább az élet. Ervin bólintott. Ez igaz. Sajnos vagy nem sajnos, de mindent meg lehet szokni. Még a kovi ubis hekket is.

A szerző a Vasárnap munkatársa