Odabent is hófehér köd borul a konyhapultra, miután Feri, a barraband papagáj megbontotta csőrével a búzaliszt zacskóját. Sietve átszitálom a maradékot, belereszelem a hűtőben talált vajdarabot és tejfölt, gyorsan kisütöm pogácsának. A hűtő tartalma ezzel jócskán megcsappant, eltűntek az alapanyagok, mint szép reményű képviselők és képviselőjelöltek az adventi rendezvényekről.

Holott a választások előtt minden koncerten, előadáson ott virítottak az első sorokban a városatyák. A győzteseknek azóta jóváhagyta a testület a fizetésüket, ami néhány kisvárosban jócskán megülte a választók gyomrát. Mert takarékoskodni kell. A városi parkokon át vagy a lakóházak közt botorkálók alig látnak a lábuk elé, mert csak minden második utcai lámpa világít. Takarékoskodni kell a fűtéssel is, aggódnak az idősebbek. Vastag pulóverben alszanak, alig merik felcsavarni a fűtést, a szobákat összekötő folyosón sem kapcsolják fel a villanyt. Citrom helyett jóval olcsóbb citrompótlóval javítják fel a papírzacskóízű teát.

Engem is csak egy rövid ideig tölt el büszkeséggel, hogy milyen gyakorlatiasan oldottam meg a Feri gaztette következtében kiszóródott liszt ügyét, mert a reggelizni óhajtó kedves számonkéri rajtam a vajat, ráadásul az egy szem tojás is eltűnt a hűtőből.

Embertelenül drága lett a vaj, nem lehet csak úgy belesütni egy tervezetlen pogácsaadagba! Mert válsághelyzet van. A kormányban, az energiapiacon, a boltokban, ahol a hűtőpultnál egyre többen guggolnak, és egymást félretolva keresik az olcsó(bb) vajat, sajtot. Megfizethetetlen áron kínálják a juhtúrót, az érett sajtokat. A hentespultnál csirkefarhátot kér egy fiatalasszony, és vadas helyett inkább zúzapörköltet készít, hogy jusson pénz néhány karácsonyi csokidíszre. Végül a kollekciót mégis visszateszi a polcra, mert az már több mint tíz euróval megdobná a bevásárlás összegét. A kifli árát nem vitték fel, de már csak akkora, hogy az anyuka bevásárlókosarában ülő, alig kétéves csemete kezében is kicsinek tűnik.

Attól tartok, keserédes lesz az idei karácsony mindazoknak, akiket arra figyelmeztettek „odafentről”, hogy takarékoskodjanak, mert a szerény nyugdíjból, alig ezereurós fizetésből élőknek már nincs min takarékoskodniuk. Apai nagymamám annak idején különféle varázslatokkal, mesékkel ékesítette az igencsak szerény ünnepi asztalhoz ülő gyerekek karácsonyát. A szaloncukornak álcázott, fényes papírba csavart kockacukor az ajtót nyitó gyerek kobakjára esett, és a mama ilyenkor felnevetett, mondván, már surrognak szárnyaikkal az angyalok.

A mostani angyalvárás idején nagyon oda kell figyelnünk egymásra!