A beszélgetés február 21-én készült. Az Alkotmánybíróság egy héttel később felfüggesztette a büntetőjogi módosítások hatályba lépésének egy részét. A felfüggesztés vonatkozik a Büntető törvénykönyvben elfogadott összes módosításra, a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló törvényre, és a büntetőeljárás egyes paragrafusaira, a Különleges Ügyészség megszüntetése azonban véglegesnek tűnik.

A Büntető Törvénykönyv megváltoztatása nem először merült fel a szlovákiai politikában. Miként működött a korábbi szabályozás és hogy alakult a most tűzvonalba került specializált testületek előélete?

A ma még hatályban levő szabályozás 2005-ből való, viszonylag szigorú törvénykönyvről van szó. A törvények mindig az adott társadalmi helyzetre reagálnak, mivel a kétezres évek elején a szervezett bűnözés és a magas korrupció jelentette a legnagyobb problémákat, ezért hoztak létre specializált szerveket a kiemelt bűncselekmények vizsgálatára és a döntések meghozatalára. A Specializált Büntetőbíróságot (azelőtt Speciális Bíróságnak nevezték) 2009-ben alkotmányellenesnek is minősítették, de az akkori Fico-kormány felismerte, milyen veszélyes lenne egy ilyen döntésre hivatkozva kiengedni az elítélt, veszélyes bűnözőket. Ugyanakkor már ebben az időben is problémát jelentett, hogy a Specializált Bíróság független, nem befolyásolható testület volt, az oligarchák sem tudtak hatással lenni a tevékenységére A specializált testületekkel fennálló problémákat szerintem más módon is meg lehet oldani, mint a megszüntetéssel. Ha egy törzse egészséges, nem kell az egész fát kivágni. Ezt annak idején Fico is tudatosította.

Miért akarja a Fico-kormány most megszüntetni a Specializált Ügyészséget?

Fico tudja, hogy rettentően veszélyes rá nézve a bíróság függetlensége, de az Ügyészség státuszát tudja a legkönnyebben megváltoztatni. Csehországban például ez a testület a kormány alá tartozik, sok más országban is politikai irányítás alatt van, az ellenállás a jogállamisággal kapcsolatban ebben a kérdésben sokkal kisebb. A kérdés, hogy milyen okok merülnek fel a megszüntetésére. Vajon a korrupció és a szervezett bűnözés megszűnt, nincs mivel indokolni a Specializált Ügyészség létét? A Fico által felsorolt indokok helyett szerintem a legnagyobb gond a testülettel az, hogy 2019-től szabad kezet kaptak a bűnüldöző szervek és radikális módon léptek fel a gazdasági szereplőkkel szemben, miközben még a politikusok sem tudták őket befolyásolni. A szervezett bűnözés legyőzéséhez viszont fanatikusnak kellett lenniük és azok is voltak.

Valóban történtek szabálytalanságok a Specializált Ügyészség működése körül?

Emberileg aggályos, ahogy a testület vezetője a tisztségébe került, de az ügyészség vezetése alatt egyáltalán nem követett el több hibát, mint bármilyen más bíróság vagy igazságszolgáltatási szerv. Minden testületnél akadnak hibák például a jogosulatlan őrizetbe vételek, elhúzódó ügyek kapcsán. A Specializált Ügyészség megszüntetésének egyetlen indoka az lenne, hogy már nincs rá szükség.

Robert Fico arra hivatkozik, hogy gyakran sértette az Ügyészség működése az emberi jogokat, igaz ez?

Arányaiban nem többször, mint más testületeknél. Ráadásul az Ügyészség csúcsbűnözőkkel foglalkozott, a csúcsbűnözők csúcsügyvédei pedig minden lehetőséget kihasználnak a klienseik érdekében és gyakran fordulnak az Alkotmánybírósághoz is a vélt vagy valós jogsértések esetén. Az Alkománybíróság pedig végzi a munkáját és ez jó.

Ön szerint van esély arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja a módosítócsomagot?

Az első nagy gond az, hogy rövidített eljárásban nem szabad elfogadni egy ilyen tervezetet, a hasonló módosításokat hosszú ideig szokták véleményezni. Ugyan a koalíció képviselői állítják, hogy valójában két-három hétig tartott a parlamenti vita, így volt tér a megbeszélésére, de a folyamatnak nem ez a lényege. Teljesen kimaradt például a tárcaközi egyeztetés, mikor a változás által érintett minisztériumok ellenőrzik, megteremtették-e a módosítás feltételeit. Kiderült például, hogy nincsenek az enyhített büntetésekhez szükséges, megfelelő nyomkövető lábbilincsek és alkalmazásukkal sérülhet az egyenlőség elve. Ha a szociálisan nehéz helyzetben levő elkövetők környékén nincs wifi, megfelelő sávszélességű internet, akkor nincs egyenlőség, hiszen valakinek a bíró elrendelhet házi őrizetet, másoknak nem. A törvénymódosítással kapcsolatban többen is úgy gondolják, hogy beláthatatlan következményei lesznek a változásoknak, ezt pedig jó érv az Alkotmánybíróság előtt.

Ha feltételezzük, hogy az Alkotmánybíróság a társadalmi párbeszéd hiányára vonatkozó érvet jogosnak látja, akkor hatályon kívül helyezheti a módosítást és újraindítja a folyamatot?

Önmagában is lehet a törvényhozási folyamat alkotmányellenes, de ez csak akkor problémás igazából, ha ez párosul valamilyen alkotmányos alapjog, az emberi jogok megsértésével is. Az Alkotmánybíróság nem szólhat bele a parlament házirendjébe. Az elnök asszony beadványa sem csak ezzel foglalkozik. A legnagyobb gond szerintem a bűncselekmények károsultjainak jogsértésével van. Nem csak a korrupciós ügyekben alkalmazott büntetések enyhülnek, és csökken az elévülési idejük, hanem más gazdasági bűncselekmények, lopások tételei is, a csökkentéseknek pedig nincs belső logikája. Az alacsonyabb büntetési tételek és a gyorsabb elévülés miatt megérheti a bűnözés.

Ez már megfelelő jogalap az Alkotmánybíróságnak?

Az államnak van egy pozitív feladata: megvédeni az állampolgárait a bűnözőktől, és megteremteni annak a jogi feltételeit is, hogy a károsultak kára megtérüljön. A törvénymódosítás megalkotói abból indulnak ki, hogy a bűncselekmények elkövetői kaphassanak alternatív büntetéseket, csak térítsék meg a károkat. De ha az elkövetőket nem találják meg, a bűncselekmény pedig egy-két év alatt elévül, miként lehet rajtuk behajtani a károkat? Több tanulmány is elemzi az új intézkedések hatását és arra jutnak, hogy sokkal jobban megéri majd bűnözni, ráadásul az új szabályok érvénybe lépésével több ezer ügy kerülhet át a kihágási kategóriába, a legenyhébb ügyekben eljáró járási hivatalok pedig nincsenek felkészülve a kezelésükre.

Kaptak rá bármilyen többletforrást, hogy megbirkózzanak az ügyek áradatával?

Egy fillér sincs az idei költségvetésben hasonlóra megítélve. Ráadásul, mint említettem, az elévülési idő lerövidítésével és a büntethetőségi tételek csökkentésével előáll az a helyzet, hogy nagyban és kicsiben is jobban megéri a bűnözés. Ha lett volna tárcaközi egyeztetés, ezt a szakma képviselői is elmondák volna a kormánynak.

Ha az Alkotmánybíróság erre hivatkozva ítéli problémásnak a törvénymódosítást, mi történhet? Utólagosan szigorítják a tételeket, megszüntetik a módosítást?

Több problémával is jár, bármi is történik. Nincs ugyanis átmeneti idő a felkészülésre. A törvény március tizenötödikén hatályba lép, ennyit tudunk. Általában az átmeneti rendelkezésekben határozzák meg, hogy a régi vagy az új szabályok érvényesek a folyamatban levő ügyekben, de ez a törvény egyben visszamenőleges hatályú is, tehát a régebbi ügyek is érintve vannak.

Mennyire szokatlan egy ilyen visszamenőleges intézkedés és hogy az Alkotmánybíróságnak ennyire meg van kötve a keze?

Szlovákiában nincs előzetes normakontroll, például Magyarországgal szemben, ahol az államfő a közérdek hiányára hivatkozva a közelmúltban megvétózta az úgynevezett kastélytörvényt, az előzetes kontroll miatt az nem is léphetett érvénybe. Szlovákiában csak utólagos normakontroll van, azaz a törvénynek először érvénybe kell lépnie a vizsgálatához. A módosításokat elfogadták, aláírták, köztük aggályai ellenére a köztársasági elnök is, a törvénytárban még nem jelent meg. Míg az Alkotmánybíróság tagja voltam, nem vizsgáltunk felül alkotmányossági szempontból olyan törvényt, ami ne jelent volna meg a törvénytárban, tudomásom szerint azóta egy esetben tettek kivételt, tehát létezik egy kisebb precedens. A jelenlegi csúszás azonban szokatlan és a kormány kezében van a törvény kihirdetésének időpontja. Korábban legfeljebb a nyelvi korrektúra miatt csúszott a megjelenés, a törvények általában aláírásuk másnapján, harmadnapján megjelentek a törvénytárban. Viszont az is igaz, hogy az időkereteket szabályozták – ezek alapján a február nyolcadikán elfogadott törvény megjelenését akár március tizennégy-tizenötödikéig is ki lehet tolni.

Tehát valószínű, hogy a kormány akarata érvényesül, hiszen látható indok nélkül késleltetik ugyan a törvény kihirdetését, de az mégis az utolsó napokban lép érvénybe, a kiemelt ügyek elévülését pedig az Alkotmánybíróság nem tudja megakadályozni?

Annak ellenére, hogy a törvénytárban még nem jelent meg a törvény, a köztársasági elnök és ellenzéki képviselők is jelezték, hogy megtámadták azt. Kijelölték az előkészítő bíró személyét, akin sok múlik. Ez egy rendkívüli helyzet, ami rendkívüli megoldásokat és bírói aktivizmust követel. El tudom képzelni, hogy az Alkotmánybíróság a hatályba lépés előtt felfüggeszti a törvényt, de szkeptikus is vagyok. A testület kellemetlen helyzetben van, két malomkő között őrlődik. Egyrészt szembekerül a kormánnyal, ami egyébként a feladata is, hiszen rendkívüli helyzetben meg kell fékeznie a kormányt. Másrészt a közvélemény elvárásai is hatalmasak, érzik a nyomást – magam is megéltem a tömegek részéről érkező nyomást, mikor az Alkotmánybíróság épülete előtt tüntettek az ápolói fizetések miatt és a kollégámmal belülről néztük a tüntetőket. A bíróságnak ezzel a nyomással nem szabadna törődnie és véleményem szerint figyelembe kéne vennie, hogy nincsenek megfelelő feltételek az alternatív büntetések végrehajtására. Hiányoznak a mediátorok, a pszichológusok, nincsenek alkalmas feltételei a házi őrizet egyenlő végrehajtásának. A kormány a börtönök túlterheltségére is hivatkozva a magasabb polcon levő bűnelkövető közjogi személyek helyzetén könnyített, akiknek csak nagyon kis százaléka tölti meg a börtönöket. Hogy Nelson Mandelát idézzem, valóban azt kell megnézni, hogy élnek a börtönökben az emberek és nem a jobban szituáltak helyzetét még büntetőjogilag is előnyössebbé tenni.