A Statisztikai Hivatal rendszeres jelentéseit böngészve könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a szlovákiai munkavállalók anyagi helyzete tavaly és idén is látványosan javult. Az idei első negyedévben a munkavállalók átlagos nominális havi bruttó bére az egy évvel korábbihoz képest 9%-kal, 1447 euróra emelkedett. Ezzel párhuzamosan az infláció is csökkent, tavaly ősz óta így az árak emelkedését figyelembe vevő reálkeresetek is nőnek. 2024 első negyedévében a reálbérek 5,6%-kal emelkedtek, vagyis ennyivel több árut vehettünk az idei fizetésünkből, mint az egy évvel korábbiból.

Miről is van szó?

„Ha az elmúlt évek bruttó országos átlagbérét vesszük alapul, akkor egy szlovákiai alkalmazott fizetése évente átlagosan száz euróval nőtt, ami azonban tavaly meghaladta a 120 eurót is. Ez azonban csak játék a számokkal. Az átlagbér ugyanis nem azt jelenti, hogy a legtöbb ember ezt az összeget kapja. Ha például egy cégnél egy alkalmazott 5 ezer, négy másik pedig 1000 eurót keres, akkor az öt alkalmazott átlagbére 1800 euró. Hasonlóképpen, az átlagos bérnövekedés nem azt jelenti, hogy a bérek mindenkinek ugyanolyan ütemben nőnek. Ráadásul mindvégig bruttó jövedelemről beszélünk, amelyből még le kell vonni a szociális és egészségbiztosítási járulékokat és az adóelőleget” – magyarázza Martin Malo, a Grafton Slovakia és Gi Group munkaerő-közvetítő ügynökség igazgatója. A Statisztikai Hivatal adatai szerint idén júniusban a nominális havi átlagbér az éttermekben és vendéglátásban mért 759 eurótól az informatikai és kommunikációs ágazatban fizetett 2419 euróig terjedt.

A Grafton most közzétett bérfelmérése szerint ráadásul a szlovákiai alkalmazottak kevesebb mint 60 százalékának növeli a fizetését a munkáltatója minden évben. A megkérdezettek 12 százalékénak már két éve nem nőtt a bére, 15 százalékuk pedig arra panaszkodik, hogy a munkába állása óta ugyanazzal a fizetéssel kénytelen beérni, vagyis még soha nem növelték a bérét. Folytatás a 2. oldalon.

Régiós sereghajtó

A visegrádi országok közül Szlovákia fölözi le a legnagyobb részt adók és járulékok formájában az alkalmazottak által megkeresett összegből, így az sem csoda, hogy a fizetések szempontjából régiónkban a szlovákiai alkalmazottak húzzák a rövidebbet. „A szlovákiai magánszektorban 2016 és 2023 között a nettó bérek 40%-kal emelkedtek. Ugyanebben az időszakban a bruttó bérek 53%-kal nőttek, miközben a nettó bérek bruttó bérekhez viszonyított aránya 77-ről 70 százalékra esett vissza, ami azt jelenti, hogy az említett időszakban tovább nőttek az adó- és járulékterhek” – derül ki a Forvis Mazars könyvvizsgáló és tanácsadó társaság legfrissebb jelentéséből. Ha az adó- és járulékterheket a nettó és a szuperbruttó bérek arányában fejezzük ki, akkor a visegrádi országok alkalmazottai közül a szlovákiai munkavállalók húzzák a rövidebbet. 

„A szlovákiai magánszektorban dolgozók a szuperbruttó bérüknek csupán az 51%-át kapják meg, míg Lengyelországban az 57, Magyarországon az 59, Csehországban pedig a 61 százalékát. Mindez azt jelenti, hogy a visegrádi országok közül Szlovákiában a legmagasabbak a munkára rakódó adó- és járulékterhek”

 – mondta el lapunknak Marián Kočiš, a Szlovák Takarékpénztár makrogazdasági elemzője.

Lassú béremelés

Mindezt figyelembe véve azon sem csodálkozhatunk, hogy a magánszektorban a visegrádi országok közül Szlovákiában nőttek a leglassabban a bérek az elmúlt években, miközben a különbség valóban látványos. Míg a szlovákiai magánszektorban 2016 és 2023 között a nettó bérek a fent említett 40%-kal emelkedtek, Csehországban ez 84, Lengyelországban 89, Magyarországon pedig 90 százalék volt.

Nem gazdagodunk

Az alkalmazottak szemszögéből a nettó bér összege a döntő, hiszen ez határozza meg a gazdasági lehetőségeiket és az életszínvonalukat. 

„Márpedig Szlovákiában az elmúlt években a nettó bérek növekedése épphogy csak az infláció kiegyenlítésére volt elegendő, vagyis a fizetésemelések ellenére sem lettünk gazdagabbak. És bár a szomszédos országokban az árak nagyobb mértékben emelkedtek, mint Szlovákiában, a nettó bérek ezekben mégis meghaladták az inflációt, a magánszektorban dolgozók a szomszédos országokban így reálértéken is gazdagodtak”

 – figyelmeztet Kočiš. A bérek összehasonlításakor nem lehet figyelmen kívül hagyni az árszínvonal-indexet (PLI) sem, amely a háztartások fogyasztásával összefüggésben Lengyelországban például az uniós átlag 66%-a. A lengyel árszínvonal így jóval alacsonyabb, mint a cseh és a szlovák (mindkettő 89%).

Bizonytalan jövő

Szlovákia esetében ráadásul az elkövetkező időszakban sem számíthatunk jelentősebb javulásra. „Lengyelország és Magyarország esetében a 2016 és 2023 közötti időszakban például tisztességes GDP-növekedési dinamikát láttunk, aminek köszönhetően ezek gyorsabban közeledtek az uniós átlaghoz, míg Szlovákia inkább csak stagnált. A demográfiai változások, a munkaerőhiány és a szakképzett munkaerő elvándorlása az elkövetkező időszakban tovább korlátozza a gazdasági növekedésünket. És akkor még nem beszéltünk a magas államadósság miatt várható megszorításokról, amelyek szintén kihatnak majd a versenyképességünkre, tovább növelve a bérszakadékot” – mondta el Kočiš. Szlovákia már most az 53. helyen áll a világ versenyképességi ranglistáján, miközben Magyarország a 46., Lengyelország a 43., Csehország pedig a 18., miközben a jó vállalkozói környezet és versenyképesség kulcsfontosságú a bérek jövőbeli alakulása szempontjából.

Hogyan javíthatnánk a helyzetünkön? 

„A bérek gyorsabb növekedése szempontjából kulcsfontosságú az elmozdulás a tudásalapú gazdaság irányába, amely az oktatás, a kutatás és fejlesztés előmozdításához, az új technológiák hatékonyabb alkalmazásához vezet. Ha a termékeink vagy szolgáltatásaink kifinomultabbak, akkor többet is kérhetünk értük, ami pozitív hatással lesz a fizetésekre is”

 – állítja Kočiš. Szerinte azonban a kormánynak ehhez vonzóbbá kellene tennie a vállalkozói környezetet, kerülve az olyan lépéseket, így például az indokolatlan adó- és járulékemeléseket, amelyek tovább csökkentenék az ország versenyképességét.