Ennek a jeleit már évekkel ezelőtt tapasztalhattuk. Miután bő tíz évvel ezelőtt Andrej Kiska legyőzte őt az államfőválasztáson, a feldühödött és megalázott Fico mértékadó értesülések szerint kiadta a nem hivatalos ukázt az illetékeseknek: kutakodjanak az újdonsült elnök cégében, amelynek a megválasztásáig testvéréhez hasonlóan társtulajdonosa volt. Vizsgálódásuk során fényt derítettek arra, hogy Kiska cégének költségei közé könyvelte el kampányának kiadásait. Miután erre az adóhivatal figyelmeztette őt, haladéktalanul befizette az államkasszát ért veszteséget. A nyomozók ezzel lezárták az ügyet, amivel Fico nem elégedett meg, és kárörvendően hangoztatta, hogy Szlovákiának adócsaló elnöke lett. Egy ideig elhallgatott, és megüzente az államfőnek: ha kinevezi őt alkotmánybírónak vagy a taláros testület elnökének, akkor azután senki sem fogja zaklatni őt. Mire Kiska közölte: amig ő az elnök, addig Fico nem lesz az Alkotmánybíróság elnöke, de még a bírája sem. Azóta az ügyet újra felmelegítették, Fico meg gúnyosan ismételgeti, hogy az exelnök még a kihallgatások után is izzad. 

A miniszterelnök a legutóbbi parlamenti választás után új politikai ellenséget talált önmaga, de a kormánykoalíció számára is. Kezdetben az dühítette, hogy elsősorban a Progresszív Szlovákia (PS) milyen kemény, ám törvényes ellenállással késlelteti a Büntető törvénykönyv módosítását, valamint a Különleges Ügyészség megszüntetését. Nem véletlenül nevezték el ezeket a jogszabályokat a Smer amnesztiájának, mert ezeknek a változtatásoknak köszönhetően a legerősebb kormánypárt holdudvarához tartozó, már elítélt alakok jóval hamarabb szabadulhatnak a börtönből, szerencsésebb társaikat akár fel is menthetik a korrupciógyanú alól. Ebben bízik Dušan Kováčik, a Különleges Ügyészség volt vezetője is. 

Fico a májusi súlyos incidens után újabb bosszút forral a PS, főleg Michal Šimečka ellen. Kezdetben azzal érvelt, hogy Juraj Cintula, a nyugdíjas lévai merénylő valójában a liberálisok politikai aktivistája, akit a PS és a szabadelvű szlovák sajtó hergelt fel az embertelen cselekedetre. Meggyőződését azóta is harsogja, holott a rendőrség – a főügyész tájékoztatása szerint – három hónap után sem fejezte be a nyomozást. 

A súlyos állapotából gyorsan felépülő kormányfő alighanem megrettent attól, hogy a liberálisok felhívására a rekkenő hőség ellenére mintegy 18 ezren vettek részt azon a tüntetésen, amelyen Martina Šimkovičová és Boris Susko tárcavezetők legalábbis vitatható döntései ellen emelték fel a szavukat. Nyárutón nyilván folytatni akarják a tiltakozásaikat, feltehetően nem csak Pozsonyban. Ellenszerként Fico előrántotta a lejáratás csodafegyverét. Azt harsogta, hogy a PS elnöke becsapta a híveit, mert attól tart, hogy a jelenlegi döntéshozók elzárják azokat az állami és alapítványi pénzforrásokat, amelyekből Michal Šimečka édesanyja, élettársa az elmúlt években több mint 600 ezer eurós támogatáshoz jutott, többnyire a liberális pártvezető befolyásának is köszönhetően. Ezért kezdeményezi a leváltását a parlament alelnöki posztjáról. A miniszterelnök tudatosan ködösített, amikor Šimečkáékról beszélt, Tibor Gašpar meg azt szajkózta, hogy Šimečkáék piócaként szívták a maguk hasznára az eurómilliókat. Mindketten alantas emberi ösztönök, a gyűlölködés meg az irigykedés gerjesztésére törekedtek Michal Šimečka lejáratása és a PS népszerűségének visszaszorítása érdekében. Az illetékesek órákon belül megszólaltak. Nem cáfolták, hogy pályáztak pályázati támogatásokra, még a Smer regnálása idején is sikeresek voltak. Törvénytelenséget egyetlen ellenőrzés sem talált, ezért a Smer két vezetőjének állítása nem leleplezés, hanem rágalmazás. 

Kilenc éve a Smer a szlovák kereszténydemokrata Ján Figeľt akarta leváltani a képviselőház alelnöki tisztségéről. Akkor Fico a végszavazás előtt visszavonta a javaslatot. Hamarosan kiderül, azóta mennyit nőtt a bosszúvágya.