Talán nem szükséges idehívni és kifaggatni a nemdohányzókat, nyilván azt mondanák, hogy velük jót tettek 2012-ben, amikor a füstöt száműzték a kocsmákból és éttermekből.  

Akkor nagy pofon volt 

Tíz évvel ezelőtt hangosan és vegyesen fogadta a társadalom és a vendéglátó szakma a törvénymódosítást, amiről a mai huszonévesek már csak hírből hallanak. A régi motorosoknak viszont még ma is a „füstös kocsma” jut eszébe, holott a füst az történelem: rég „kifüstölték”. A bútorok és a falak sem áraszhatják ennyi idő után magukból a cigaretta szagát. 

De tíz éve akkorát ütött a szakmán a törvénymódosítás, hogy hónapokkal a bejelentése után még türelmi időt adtak a vendéglátóknak áprilisig. Igaz, a többség ezt akkor már mindegynek érezve nem használta ki, és januártól kitette a tiltó táblát, de beszéltünk olyan vendéglőssel, aki utóbb bánta a döntést. A vendégei fele ugyanis 3-4 hónap alatt átpártolt a türelmi idővel élő helyekre. 

Martinkovics Oszkár, a győri belvárosi Shadow Rock Cafe tulajdonosa szerint az első években a régi vendégek nem tértek vissza, viszont helyettük jöttek újak. Érezni azt is, hogy a terasszal rendelkező sörözők, kocsmák ma is sok vendéget képesek elszívni a többitől. De… 

Történt egy generációváltás 

„Sokáig nehézséget okozott nekünk a szigorítás, mára viszont átrendeződtek a szokások és nem jelent problémát. Történt egy generációváltás is, a fiatalabbak pedig már abba csöppentek bele, hogy ki kell menniük az utcára, ha rá akarnak gyújtani. A régi vendégek is megszokták – mondja a vállalkozó, aki szerint ugyanakkor az is biztos, hogy egyetlen régi vendége sem szokott le a cigiről, csak kimegy az utcára. 

Viszont az utcán nagyobb a lárma 

Amivel egy probléma lehet, de ez különösen kiélezett tud lenni a belvárosban, vagy jó példa a révfalui árvízi emlékmű környéke is, ahol több tucat fiatal ücsörög esténként. A zajos, mediterrán élet kiszorul a járdára, s a lakókat zavarja.  

„Sajnos mi kint nem tarthatunk rendet, legfeljebb megkérhetjük a vendégeket, hogy halkabban legyenek – mondja a Bajcsy Zsilinszky útról szólva Martinkovics Oszkár. „De ez a sokadik sör után nem könnyű vállalkozás” – jegyzi meg. 

„Mindent egybevetve viszont pozitív a változás, a dohányzó vendégeink is azt szokták mondani: jobb úgy hazamenni, hogy az ember ruhája nem ontja magából a füstöt. Én magam sem dohányzom és jobban is érzem magam.” 

A leszokási statisztika lehetne jobb is 

Ami a dohányzókat illeti: a statisztika hosszabb távon – 12-13 év alatt – mutat javulást, s nincs köze 2012-höz. Mögötte inkább az egymást támogató szigorítások össztüze állhat, kezdve a kemény drágulásnál.  

A férfiak körében csökkent valamennyit a naponta dohányzók száma, a KSH 10 évet felölelő statisztikája alapján 2009-ben 32,4, 2014-ben 31,57 százalék szívta rendszeresen a cigit, 2019-ben már 27,3 százalék. A nőkkel kapcsolatban ennyi jó hírt sem közölnek a mutatók: 22,28 százalékról 22,02 re csökkent egy évtized alatt az arány. 

Az általunk kérdezett orvosok sem optimisták: ők a betegségek oldaláról látják a helyzetet, s a cigaretta még uralja az életünket.  

Például a tüdőrákot nézve – mint dohányzás talán legdrámaibb következményét – régóta évi 11-12 ezer új beteget vesznek nyilvántartásba, s a halálozási arány sem csökkent. S bár sok nikotinfüggő nyugtathatja lelkiismeretüket azzal, hogy már feleannyit szív, mint régen, a tüdőrák akkor is csaknem ugyanannyi eséllyel alakul ki, ha valaki csökkenti az adagját. Csak a teljes leszokás javít a kilátásokon.  

Az iskolában alig dohányoznak 

Vagyis mindent mérlegre rakva tíz év után első sorban valóban a nemdohányzók védelmében van fontos szerepe a korlátozásoknak – amint a törvény nevében is áll. Másrészt abban, hogy az újabb generációk már sok helyről kapják a visszajelzést, hogy a cigaretta ártalmas.  

A tizenévesek mai szokásaiban több az ígéret. Németh Tibor, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium igazgatója szerint a dohányzó diákok aránya drasztikusan csökkent az elmúlt években: s nem azért, mert a tanárok naivabbak lettek. Az igazgató egyébként valaha maga is a Kazinczyba járt. 

„Az én diákkoromban rengetegen dohányoztak, de még ezelőtt húsz évvel is tudtunk a tanárokkal körülbelül ötven-nyolcvan diákról, akik rendszeresen cigarettáztak tanítási időben. Ma körülbelül öten lehetnek – mondja a 900 tanulót számláló iskoláról.  

Ennek az lehet az egyik fő oka, hogy nem tudják megfizetni, olyan drága a cigaretta. De azt látjuk, hogy ma már nem is trendi dolog dohányozni.”