A Megane negyedik generációja 2015-től van a piacon, így nem volt nagy meglepetés, mikor bejelentették, hogy a ráncfelvarráson átesett változatot a tavalyi Genfi Nemzetközi Autószalonon fogják bemutatni. A kiállítás elmaradt, a modell bemutatása pedig a vártnál sokkal visszafogottabb volt. Első ránézésre nem sok minden változott az autón, a lényegi módosításokból viszont sok van: az utastérben és a motorházban. 

A változások

Mint általában a modellfrissítések során, ebben az esetben is az autó orr-része esett át a legnagyobb változtatáson. Amit tán mindenki észrevesz, azok az új, Full LED Pure Vision technológiával rendelkező fényszórók, s a hátsó lámpákat is újratervezték.
Az utastérben jelentősebb változásokat látni, a műszerfalon két új kijelző kapott helyet. A volán előtt láthatjuk a digitális műszeregységet, amely minőségi grafikával rendelkezik. Az Easy Link multimédia-rendszert aztán a 9,3 colos táblagépre emlékeztető érintőképernyőn keresztül tudjuk kezelni. Egyébként a médiarendszer grafika és technológia terén egyaránt sokat változott. Külön öröm, hogy a tervezők látható, jól elkülönített helyre varázsolták a klímarendszer vezérlését; az ehhez tartozó grafikai megoldás is nagyon jól mutat. Összesítve: az utastér nagyon friss, kellemes és minőségi benyomást kelt. Nekem egy kis szín hiányzott ahhoz, hogy teljesen elégedett legyek, ebben a kombinációban túl fádnak, sötétnek tűnt. 

A belső tér

A Megane plug-in hybrid változatát csak kombi, jelen esetben Grandtour kiszerelésben lehet megvenni, így a járgány a családokat is megszólíthatja. A rendelkezésre álló teret átlagosnak nevezném. Az elülső üléseken nincs mire panaszkodni, hátul a magasabb termetű utasoknak nem marad túl sok hely fej- és térdmagasságban. 
A csomagtérben a plug-in hybrid modellek esetében alapban 389, lehajtott üléstámlákkal pedig 1372 literes rakodótér áll rendelkezésre. A tisztán benzinmotorral ellátott modelleknél a rakodótér 521/1504 liter, a dízelmotoros változatoknál pedig 449/1432 liter. Első ránézésre a különbség hatalmasnak tűnik, a tervezők viszont a legtöbb helyet a csomagtér padlója alatti részből vették el, így reálisan nem igazán fogják érzékelni a különbséget – valljuk be, a padló alatti rekeszekbe rendszerint olyan dolgokat pakol az ember, amire csak ritkán, vagy soha nem lesz szüksége.

Az új technológia

Az alternatív meghajtás fejlesztésénél a Renault szakértői a márka, Forma–1 futamai során szerzett tapasztalatait is értékesítették. Az E-TECH plug-in hybrid alapja a négyhengeres, 1,6 literes benzinmotor 67 kW teljesítménnyel és 144 Nm forgatónyomatékkal. Nem egy, hanem egyenesen két elektromotort találunk az autóban. Az első, a lágy hibridmeghajtású modellekhez hasonlóan az autó elindításáról gondoskodik, a másik pedig már a meghajtásáról, mindezt úgy, hogy az alternatív erőforrások még extra 51 kW-ot és 205 Nm-es forgatónyomatékot hozzátesznek a teljesítményhez. A kombinált teljesítmény 118 kW és 160 LE. A benzinmotornak 39 literes üzemanyagtartály, míg az elektromotornak 9,8 kWh kapacitású elem áll a rendelkezésére. A töltési idő persze ebben az esetben is rendkívül hosszú. A klasszikus hálózatból öt óráig tart, a 3,7 kW-os kapacitású töltőkábellel is csak 3 órára tudják lecsökkenteni a töltést, a gyorstöltésről, mint a Captur esetében, itt is megfeledkezhetünk.
A Megane-ból sem hiányzik a speciális E-Tech automata sebességváltó, amely mint már a korábbi tesztek során írtam, olyan kettő az egyben. A belső égésű motor számára négygangos, az elektromotor számára pedig kétgangos váltó áll a rendelkezésre. 

A vezetési élmény

A gyártó szerint a Megane egy feltöltésre 50 kilométert is megtehet, a városban ráadásul 65 kilométert, a reális adatok valahol negyven kilométer környékén mozognak – ez is csak akkor, ha nagyon odafigyelnek a takarékos vezetési technikára. A reális forgalomban ugyanis nagyon gyorsan fogy az áram. Télen a belső égésű motor, főleg az intenzívebb fűtés miatt gyakrabban bekapcsol, az elektromotorok teljesítménye ennyi feladat ellátására nem elég, s szükség van a benzinmotor segítségére. Ennek viszont előnye is van: nagyon gyorsan felmelegszik az autó. 
Minél gyorsabban haladnak, a benzinmotor is annál inkább hangosabb, bár azt meg kell jegyeznem, hogy sztrádán a Megane meglepően csendes volt – ezt tényleg nem vártam. 
Ami a Capturban is zavart, az sajnos a Megane esetében is jelen volt: bizonyos sebességeknél, 40 és 70–80 km/óra környékén az autó kicsit megrántott, mintha a váltó és a motor összhangja nem lenne ideális. A másik lehetséges ok, hogy az autónak eltart, míg az elektromos meghajtásról átkapcsol a klasszikusra, s a váltást ennek következtében érezni lehet az autóban. Nem tudom, mennyire lehet ezt megszokni, nekem egy hét alatt nem sikerült. 
Az alternatív meghajtásnak értelemszerűen városban fogják igazán hasznát venni, itt a kombinált fogyasztást öt liter alatt tudtam tartani, ami egy nagy családi kombi esetében nagyon jó érték. 

Venni vagy nem venni?

Ez itt a kérdés. A legolcsóbb Megane Grandtour E-Tech 28 550 euróba kerül. A klasszikus, csak belső égésű motorral ellátott, mondjuk 140 lóerős változat ára 20 ezer euró körül van; az erősebb 160 TCe jelölésű változat pedig már a 24 ezer eurót is túllépi. Mint más gyártóknál, jelen esetben is elmondható, hogy a klasszikus és alternatív meghajtású modellek úgy 7–10 ezer euróval drágábbak. Az árkülönbség fokozatosan csökken, de még mindig nem érte el azt szintet, hogy szemrebbenés nélkül bárki megvehesse ezeket a modelleket. 
A Renault, lehetőségeihez mérten, kihozta magából a maximumot. Megmutatta, hogy a francia modell járgányai is képesek alternatív meghajtással közlekedni. Számomra a Captur, a Clio és a Megane Grand-tour E-Tech hármasból kétségkívül a Clio lett a győztes. Dizájn, kényelem és vezetési élmény szempontjából egyaránt. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Megane aktuális generációjának ráncfelvarrása hatalmas előrelépést jelent, főként minőségben. A külső dizájn a családi kombik világában is egyedülállónak mondható, az utastérben felhasznált kellemes és minőségi anyagoknak köszönhetően mindenki kellemesen érezheti magát. Félreértés tehát ne essék: a Megane Grandtour egy jó kocsi, amit akár – ha lenne családom – meg is vennék, csak épp ezt az alternatív meghajtást még jegelném néhány évig.