Miközben a Capitolium ostromán merengenek sokan, az amerikai techóriások léptek egyet, majd a Corporate America még egyet. Először a közösségimédia-platformok kezdték el az elnökkel együtt letiltani a szélsőséges tartalmat, majd az Amazon egy szerverén futó radikális portált állítottak le. Ez azért más jellegű beavatkozás, mint a tartalomszűrés a Twitteren vagy a Facebookon, mert itt nem az Amazoné az oldal, csak a vasat adta az üzemeltető alá.

Nem sokkal később a Wall Street nagy bankjai sorra jelentették be, hogy felfüggesztik a politikai jellegű adományokat, tehát a Corporate America megvonta a pénzét a politikától. Egyesek 3-6 hónapra állítottak le mindent, mások azoktól vonták meg a pénzt, akik az elektori szavazathitelesítés ellen szavaztak – vagyis a Trump-párti fegyveres tömeget lázították tovább.

A pénzcsapok elzárásánál nagyobb csapást nehéz elképzelni. Az amerikai politikai rendszer alapvetően a külső finanszírozásra épül, a bírói gyakorlat a maga módján igyekezett ezt transzparenssé tenni. A politikai adományok, a lobbizás egy látványos, de kevéssé titkos része az amerikai demokráciának. Bár most nincs nagy kampányidőszak – két év múlva lesz a következő szövetségi időközi választás –, a politikai gépezetek külső forrásokra épülnek.

A Capitolium ostroma után egyszerre megfeszülő CEO-izmok jól mutatják, hogy akár egy republikánus Fehér Házat is le tudnak tolni a térképről. Ha a Kongresszus nem tudja az elnököt kordában tartani, nem érvényesíti a fékek és ellensúlyok rendszerét, akkor lép a vállalatvezetők köre. Nem valószínű, hogy az alapító atyák és az amerikai alkotmány szerzői ezt valaha így gondolták volna. Nyilván most a Biden-szavazók egyetértenek ezekkel a döntésekkel, míg a Trump-szavazók csak a maguk megerősítését látják bennük.

A következő Fehér Háznak és Kongresszusnak azonban éppen olyan szabályozásokban kell döntést hozniuk, amelyek ezeknek a cégeknek a hatalmát korlátoznák. Amelyek több felelősséget tennének a tartalomért a nagy közösségimédiaoldalak vállaira, amelyek több közteherviselést várnának, és a kvázi-monopolhelyzetek megtörését szolgálnák. Nem esélyes, hogy ezek a javaslatok mind megszületnek. Különösen a globális verseny idején nehéz lesz eldönteni az amerikai honatyáknak, hogy a belpolitikai erőkre figyeljenek, vagy még tovább hizlalva a nagyvállalatokat a nemzetközi versenyképesség rövid távú érdekeit vegyék figyelembe.

Biden nagyon nehéz örökséget kap, és nem lesz hálás politikai szabályozói csatát indítani azok ellen a vállalatok ellen, amelyek éppen az amerikai demokráciát akarták védeni intézkedéseikkel. Gyönyörű feladvány.

Milyen jó lenne, ha Európa idejében tanulna a szomszédjától és megelőzné egy hasonló helyzet kialakulását.