A másik szomszéd a Covid óta nem nagyon megy ki a házból, most is épp csak beköszön, viszont másnap reggel hangos petárdázással kelti a parti résztvevőit.

Kicsit hasonló volt az ENSZ Közgyűlésének forgatókönyve. Nem is az a lényeg, hogy ki ment el a közgyűlésre, ott mindig minden résztvevő megtartja a beszédét. A valódi geopolitikai esemény nem az ENSZ-ben volt, hanem szeptember 24-én, a közgyűlés végeztével, a Fehér Házban. Joe Biden ugyanis három kormányfőt hívott meg, akik közül ketten ráadásul még nem is jártak nála. India, Ausztrália és Japán kapta a külön meghívót.

Miért pont ők? A „quad”, vagy négyes szövetség létrehozása 14 éve alakuló folyamat, de éppen azért nem hallottunk róla sokat, mert a tagjai részéről sem volt túl nagy a lelkesedés. India és Ausztrália sokáig hezitált, mennyire kell uniformizálni egy új sapkában az amerikaiakkal való együttműködést. Ausztrália és Kína között remekül zajlott a kereskedelem, amíg néhány diplomáciai ügy botránnyá nem dagadt, végül pedig Kína komoly gazdasági szankciókat vezetett be több ausztrál iparággal szemben. Ez a mai napig tart.

India sem akarta feltétlenül kockáztatni egyébként is törékeny kapcsolatait Kínával, de a lövöldözés a közös határon (ahol régóta relatív nyugalom volt) és az egyre határozottabb kínai regionális fellépés végül Washington felé tolta Delhit is. Japán számára pedig nem nagyon volt kérdés…

Pár nappal a Fehér Házban zajló találkozó után, október elején Kína néhány nap alatt összesen 145 katonai repülőgéppel sértette meg Tajvan légterét. A médiában a quadot néha már a „21. század NATO-jaként” emlegetik. Kína aggodalma jogos, és euroatlanti szemszögből nézve szintén megalapozott. Európaiként az egyetlen fejtörő számunkra, hogy nem vagyunk benne az új amerikai szövetségben. Kihagytak minket a buliból. Viszont Kínával nem lehet ebből másik szövetség, az egészen biztos. Az AUKUS néven létrejött, a sajtóba a francia tengeralattjáró-biznisz gyilkosaként bevonuló hármas az Egyesült Államok mellett Ausztrália és… Nagy-Britannia! Nincs uniós jelenlét!

A hangulat viszont parázs. Nemcsak Tajvan miatt, Kína a kibertérben is határozottan nyomul, a gazdaságba pedig a politikai akaratát vásárolja be mindenütt a világon. Nem véletlen, hogy a kínai állami médiába bekerülhetett ez a kérdés: „Ausztrália vajon elkíséri a tajvani szeparatizmust azon az úton, amelyen ágyútöltelékké válik?”

A feszültség óriási, és ahogy régen a Rizikó elnevezésű társasjátékban, most itt is elkezdték a nagy játékosok lerakni a bábukat. Európa kimaradni szerintem nem tud, viszont kérdés, hogy van-e bábuja, amit feltehet a táblára; és ha lenne is, van-e politikai bátorság, hogy lépjen.