Nyugodt szülő, nyugodt gyermek – mindfulness az iskolakezdéshez
2024. 08. 31., szo – 09:18
Hamarosan újra véget ér a nyári szünidő, és indulnak vele az iskolai és óvodai kötelezettségek. Bárki szerepét is emelnénk ki ebből a körforgásból, mindenkinek megvan a maga öröme és nehézsége. Ebben a rövid írásban a szülők tudatos hozzáállásáról lesz szó. Milyen érzelmi nehézségekkel vagyunk benne a készülődésben és az első hetek izgatottságában? Mennyire befolyásolja a mi mentális állapotunk az ovis vagy iskolás gyermekünk hangulatát?
Pedagógusként és mindfulnesstanárként számtalanszor tapasztaltam, hogy a gyermek szorongása sok esetben a szülő szorongása. A gyermek leképezi a közvetlen családi környezetét, mintha tükröt tartana a szülőnek. Ezért lényeges, hogy a gyermek szorongásával egyidejűleg önmagunk szorongását is képbe hozzuk, hiszen nagyon gyakran ez húzódik meg a nehéz helyzet hátterében: Kibírja majd nélkülem? Én hogy viselem majd az egyedüllétet? Hogyan tudok majd újra helytállni a munkában? Mit csinálok majd otthon egész nap? Jobb lett volna csak fél napra menni az elején? Vajon tényleg elboldogul majd nélkülem? Jó lesz neki a tanító néni? Nem túl sok a 15 gyerek egy osztályban? Talán mégiscsak a városi sulit kellett volna választanunk? Megtanul majd írni és olvasni decemberre? Hogy fog menni a tanulás? Lesznek-e barátai? Milyen körre írassuk majd? A hétvégék a tanulásról szólnak majd?
Melyik a te kérdésed ezek közül, ami újra meg újra visszatér, riogat, nem hagy aludni? Ha azon kaptad magad, hogy rendre elhessegeted a felmerülő kérdést és a hozzá tartozó bűntudatot, aggódást és szorongást, akkor nincs veled semmi baj. Mindannyian így működünk: a kellemetlent eltoljuk magunktól, nem merünk vele szembenézni. Talán csak még nincs erre jó mintád, hogyan foglalkozz vele. A mindfulness (tudatos jelenlét) megközelítésében a kellemetlen helyzeteket, kihívásokat és nehézségeket első lépésben tudatosítjuk. Pont akár a dokinál: ha megvan, mi a bajunk, akkor máris megkönnyebbülünk. Miután tudatosítottuk, mi az, amitől összeszorul a gyomrunk, hevesen ver a szívünk, elhalkul a hangunk, máris egy lépéssel közelebb kerültünk a helyzet megoldásához és elfogadásához. Merjük bevallani őszintén önmagunknak, hogy félünk a változástól, attól, hogy a rázós helyezetekre impulzívan reagálunk majd, attól, hogy majd tuti mindenki jobban csinálja, mint mi. Igenis, lehet ezeket éreznünk. Nem kell megdorgálni magunkat a kétségeink és nehéz érzelmeink miatt. Az önostorozás és szóbeli bántások helyett megkereshetünk magunkban egy kedvesebb és vigasztalóbb hangot. Mintha csak a legjobb barátunk támogató és biztató szavai hangosodnának fel. Nem lesz ettől csöpögős szappanopera-hangulat úrrá rajtunk és körülöttünk, nem is válunk szuperhőssé, mindössze merünk a gyenge és sérülékeny részünkkel is találkozni. Ez a szembenézés pedig mintha könnyebbé tenné a helyzethez való hozzáállásunkat. Ezzel a nyitott és elfogadó hozzáállással pedig az aktív cselekvés útja is helyet kap. Hirtelen nem is tudjuk, honnét, de eszünkbe jut a megoldás, belső erőnk lesz, és magunk mellett mások őszinte támogatására is képesek vagyunk. Így virágzik és erősödik a szülő és gyermeke közti meghitt kapcsolódás. Erről eszembe jut a légiutas-kísérők biztonságra vonatkozó bemutatója: az oxigénmaszkot a szülő először magára helyezze fel, csak aztán a gyermekére. Egy élet-halál helyzetben is magunkra kell először gondoljunk, hogy aztán a gyermekünkről is gondoskodni tudjunk.
Amikor ott állunk az ovi küszöbén vagy a suli kapujában, nyugodtan normalizáljuk az érzéseinket: Szomorúság van bennem. Ez most nehéz nekem. Mások is ebben vannak, nem vagyok egyedül, aki szomorúságot érez, mikor itt hagyja a gyerekét. Lehet, hogy segít, ha közben a kezedet a szíved fölé helyezed, vagy átöleled magad. A hosszú, mély, megnyugtató légzés képes megnyugtatni minket, és oldja a bennünk lévő érzelmi feszültséget. A nap folyamán bármikor használhatod ezt az eszközt, amikor úgy érzed, hogy túlterhelnek a negatív gondolatok és nehéz érzések.
„Végezetül ne felejtsük el, hogy gyermekünk is a mi mintáinkat veszi át. Ha magadnak fontos vagy, törődsz magaddal, meghallod a tested és a lelked hangját, akkor képes leszel a gyermekedhez is teljes figyelemmel és türelemmel kapcsolódni. Ahelyett, hogy a bűntudat és a szégyen köreit futnád gondolatban magaddal, és ingerülten viselkedj, inkább adj támogatást magadnak, hogy aztán másokat is támogathass.”
(Részlet a szerző Mindfulness ABC – Gyakorlatok oviban, suliban és otthon című könyvéből, ami 2024. szeptember 28-án kerül bemutatásra a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon)