A Ladislav Kamenický (Smer) vezette pénzügyminisztérium továbbra is titkolja, hogy az elkövetkező időszakban kivel fogja szponzoráltatni a bőkezű jóléti államot. A magas államadósság és a koalíciós pártok vonakodása a szociális színvonal csökkentésétől azonban arra vall, hogy a szükséges konszolidációt az adó- és járulékterhek újabb növelésével oldják meg. Ezzel kapcsolatban pedig egyre több szó esik az egyéni vállalkozók adóterheinek a növeléséről, mivel az ő terheik egyelőre kisebbek, mint az alkalmazottaké. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy az egyéni vállalkozók által felvett juttatások is kisebbek, arányosan alacsonyabb lesz a nyugdíjuk is, nem beszélve arról, hogy jóval nehezebben jutnak például banki hitelekhez is.

Átalány és bürokrácia

Az emberek gyakran nem önként válnak egyéni vállalkozóvá, hanem például a magas munkanélküliség miatt döntenek az önfoglalkoztatás mellett. Az állam így akár hálás is lehetne nekik, hogy egyéni vállalkozóként leveszik a terhet az állam válláról. Cserébe azonban nem sokat kapnak. Épp ellenkezőleg, ahelyett, hogy a vállalkozásukra koncentrálhatnának, az állam indokolatlanul sok bürokratikus kötelezettséggel halmozza el őket, amelyek teljesítése rengeteg időt vesz igénybe. Az állam ugyanis gyakran megfeledkezik arról, hogy a kisvállalkozók alapjában véve nem adószakértők, csak az általuk választott szakmából szeretnének a lehető legtöbbet kihozni. Épp azért vannak például az átalánykiadások, hogy ne kelljen a pár eurós vásárlás után kiadott nyugtát is nyilvántartani. Az egyéni vállalkozók terheinek az alkalmazottakéval történő összehasonlításánál igazságosabb lenne, ha például a kft.-tulajdonosokkal hasonlítanánk össze őket, akik nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot. Az egyéni vállalkozók esetében ugyanis ez utóbbiak jelentik a legnagyobb költséget.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt az egyéni vállalkozók 40 százalékos átalánykiadást vehettek igénybe, amivel csökkenthető az egyéni vállalkozók adóalapja. Ugyan már Iveta Radičová kormánya idején kezdtek el beszélni ennek a csökkentéséről, a javaslatot azonban végül Robert Fico második kabinetje valósította meg. Ez ugyan megtartotta a 40 százalékot, de évi 5040 euróban korlátozva. Ezt az intézkedést azonban később a harmadik Smer-kormány a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kezdeményezésére enyhítette. Az átalánykiadást akkor ráadásul 60 százalékra emelték, legfeljebb 20 ezer euróig. Ezzel egyidejűleg csökkentették az adókulcsot. Azok az egyéni vállalkozók, akik évente legfeljebb 50 ezer eurót keresnek, nem 19, hanem csak 15 százalékos adót fizetnek. Jelenleg is arra számíthatunk, hogy az SNS lesz az a párt, amely a kormánypártok közül a vállalkozók pártjára áll majd, és igyekszik blokkolni az adóterheik növelését.

Ha ennek ellenére mégis korlátoznák az átalánykiadásokat, az az egyéni vállalkozókat akár duplán is sújthatná. Az első évben a magasabb adóalap miatt emelkedne az adójuk. Az adóalap azonban a járulékalapot is befolyásolja. Az egészségügyi járulékaik így már az éves elszámoláskor emelkednének, amit az adóbevallás adatai alapján az egészségbiztosító végez. A következő évben aztán a társadalombiztosítási járulékaik is emelkednének. A szociális hozzájárulások esetében nincs elszámolás, a járulékok összegét az előző évi jövedelem befolyásolja. Ez az oka annak is, hogy az egyéni vállalkozók az első évben nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot.

Így nőhetnek a terhek

Egy egyéni vállalkozó, aki évente átlagosan 12 ezer eurót keres, jelenleg körülbelül 3700 eurót fizet az államnak. Ha azonban az átalányköltségeket teljesen eltörölnék, akkor ez 4247 euróra nőne. Sőt, ha a kormány a jelenlegi 15-ről 19 százalékra emelné az adókulcsot, az éves teher akár 4380 euróra is emelkedhetne.

Az alacsony jövedelmű egyéni vállalkozók, a minimálbérért dolgozó munkavállalókhoz hasonlóan, az adóalap adómentes részének köszönhetően nagyon kevés adót fizetnek. Az adóalap adómentes része idén havi 470,54 euró, ami azt jelenti, hogy csak az e feletti jövedelem adóköteles. Az egyéni vállalkozók számára azonban hátrány, hogy ha keveset keresnek, akkor nem a tényleges jövedelmük után fizetnek adót, hanem egy magasabb összeg, az úgynevezett minimális kivetési alap után. Ez idén havonta 652 euró. Ha például 1000 eurós jövedelmük és 60 százalékos kiadásuk lenne, akkor az adóalapjuk 400 euró lenne, de 652 euró után kell járulékot fizetniük. Ugyanakkor, ha a jövedelmük túl alacsony volt, a következő évben egyáltalán nem kell járulékot fizetniük. A küszöbérték évi 7824 euró, ami havi 652 eurót jelent. A bökkenő az, hogy bruttó, és nem nettó jövedelemről beszélünk. Vagyis a fent említett, havi bruttó 1000 eurós jövedelemmel rendelkező egyéni vállalkozónak 400 eurós nettó jövedelme van, de fizetnie kell a járulékot, méghozzá magasabb összeg után, mint amennyit nettó módon keresett.

Jelenleg egy ezereurós jövedelemmel rendelkező egyéni vállalkozó esetében az effektív adó- és járulékkulcs 31 százalék. A legrosszabb konszolidációs forgatókönyv szerint ez 36 százalékra emelkedne. Paradox módon egy 1500 eurós jövedelemmel rendelkező egyéni vállalkozónak jelenleg 21 százalékos az effektív adókulcsa, de ez a legszigorúbb változtatások esetén 41 százalékra nőhet. Az ok, amiért egy magasabb jövedelmű egyéni vállalkozónak jelenleg alacsonyabb a százalékos terhe, azzal függ össze, hogy a jövedelmével arányosan alacsonyabb járulékot fizet. Abszolút értékben azonban többet fizetnek. Jelenleg ez 3767 euró, de az emelés után 7464 euró lehet.

Sok múlik azonban azon, hogy valójában milyen módosításokra is számíthatunk az állam részéről. Ha például csak a költségátalányt csökkentenék 60-ról 40 százalékra, akkor egy 1500 eurós jövedelemmel rendelkező egyéni vállalkozó éves költsége 3975 euróra emelkedne. Ha az átalány 20 százalékra csökkenne, akkor ez 7120 euró lenne.

A nagy bevétel hátulütői

Az adó- és járulékterhek áttekintése azt mutatja, hogy a magasabb jövedelmű egyéni vállalkozók viszonylag jobban járnak. Körülbelül 1700 eurótól kezdve az effektív adókulcs 20 százalék alá csökken. Itt azonban bevallott bruttó jövedelemről van szó, ami azt jelenti, hogy egy alacsonyabb jövedelmű magánszemélynek előnyös lehet, ha jövedelmének egy részét nem vallja be. Az is előfordulhat, hogy egy alacsonyabb bevétellel rendelkező egyéni vállalkozónak aránytalanul alacsonyabbak a kiadásai. Például egy 1500 eurós jövedelemmel rendelkező festőnek havonta mindössze 200 eurónyi kiadása lehet, míg például egy 2000 eurós jövedelemmel rendelkező asztalosnak akár ezereurós kiadásai is lehetnek a faanyag megvételére. Így valójában a magasabb jövedelemmel rendelkező mesterembernek alacsonyabb lehet a nettó jövedelme, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a tényleges kulcsnak köszönhetően jövedelmének kisebb hányadát fizeti be az államnak.

Ezek a példák azt mutatják, hogy meglehetősen nehéz összehasonlítani a különböző egyéni vállalkozókat egy hivatali asztal mellől. Az átalányköltségek nemcsak a részletes könyveléstől mentesítik a vállalkozókat, hanem az adóellenőrzések költségeit is megspórolják, mivel a kiszámított százalékos arányt könnyebb ellenőrizni, mint a több száz nyugtát. Ezért van az, hogy a választások előtt egyes pártok nemcsak elutasították az átalányköltségek korlátozását, hanem egyes esetekben még a növelésükkel is számoltak.

Mindenki pórul járna

Ha az állam ragaszkodna az átalánykiadások szigorú korlátozásához, akkor a kétezer eurós vagy annál nagyobb bruttó jövedelemmel rendelkezők adóterhe akár 300 százalékkal is nőhetne. Például egy 2200 eurós bruttó jövedelemmel rendelkező személy ma 3900 eurót fizet, ami közel 12 ezer euróra nőne. Ezekre a csapásokra a vállalkozóknak kell majd reagálniuk. Mivel sokuknak vannak valós költségei, elkezdhetik ezeket teljes egészében érvényesíteni. Nagyon valószínű, hogy ezek a tényleges kiadások 60 százaléknál is magasabbak lennének. Eddig azért nem igényelték ezeket, mert szerették volna elkerülni az ezzel járó bürokráciát. Ha azonban már gyűjteniük kell a nyugtákat, nagyon valószínű, hogy valóban következetesek lesznek. A jól kereső egyéni vállalkozók közül pedig sokan inkább kft.-t alapítanának. Az államnak így végső soron semmi haszna nem származna a változásokból. Csak tovább növelné a vállalkozók adminisztratív terheit, és aránytalanul nagy terhet róna az egyéni vállalkozókra, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy könyvelőt fogadjanak.

ĽUBOSLAV KAČALKA

A szerző a Trend gazdasági hetilap riportere