Gulyás Michelle továbbra sem hiszi el, hogy olimpiai bajnok
2024. 08. 25., v – 15:19
Az öttusázó Gulyás Michelle-t, a párizsi olimpia utolsó magyar aranyérmesét majd´ szétszedte a média az olimpikonok közelmúltbeli budapesti fogadásán. A csupa mosoly sportoló még mindig a fellegekben járt örömében, akárhányszor hajlandó volt megválaszolni a sokszor ismétlődő kérdéseket is. A 23 éves olimpiai bajnokkal beszélgettünk.
A párizsi befutó alatt úgy tűnt, hogy önkívületi állapotban volt, akkor is sugárzott önről a boldogság. Mire gondolt az aranyérem megnyerésekor?
Nagyon jó érzések voltak bennem, de nem tudnám megmondani, mi járt akkor a fejemben. Szerintem ahhoz vissza kell néznem majd a felvételeket, hogy újraéljem azokat a perceket. A verseny során nagyjából tudatában voltam az előnyömnek. Először a lövészetnél néztem rá jobban az eredményekre, akkor tudatosult bennem először, hogy ebből aranyérem is lehet. Akkor átfutott az agyamon, hogy ha befutok a célba, akkor olimpiai bajnok lehetek. Az, hogy tovább írhattam a történelmet 20 évvel Vörös Zsuzsanna sikere után, és én lehettem a második magyar női olimpiai aranyérmes öttusában, fantasztikus. Most is, hogy mondhatom, olimpiai bajnok vagyok, még mindig nem tűnik realitásnak, hogy olimpiai bajnok vagyok. (mosolyog)
Minek köszönhette elsősorban a győzelmet, melyik számban alapozta meg a végső sikerét?
Abban voltam ezen a versenyen nagyon erős, hogy minden számban jól teljesítettem. Nagyon erős volt a vívásom, maximális pontszámot lovagoltam, nagyon jól futottam. Olimpiai bajnok pedig csak akkor lehet az ember, ha mindenben a maximális pontszámok közelében teljesít (Gulyás Michelle világcsúcsot jelentő eredménnyel zárt – a szerk. megj.).
Az elődöntőbeli, riválisaival közös kézenfogós-mosolygós célba érés után úgy tűnt, nagyon jó passzban van. Volt ennek egyéb jele is?
Én elég babonás vagyok, sok apróságba látok bele dolgokat. Például az olimpiai faluban, ahonnan mi az italokat vehettük el, volt egy automata, amelyik soha nem azt az italt adta ki, amelyik számát beírtuk. A vívás napján történt meg először, hogy azt adta, amit tényleg választottam. Úgy éreztem, ez egy jel, hogy jó állapotban leszek víváskor és nagyon jól fog menni. A vívás, de az egész verseny alatt is nagyon jól éreztem magam. Minden szám úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
A szurkolókhoz még el sem jutott itt a szoborparkban, mindenki szeretne néhány kérdést feltenni önnek. Párizsban győzte fogadni a gratulálók sorát?
Sokáig semmilyen üzenet nem jutott el hozzám. Amint vége lett a versenynek, elmentem doppinvizsgálatra, a cuccaimat az edzőim összepakolták és elvitték az olimpiai faluba, így hosszú ideig telefon nélkül maradtam. Így a családomról sem tudtam, hol van, a barátaimmal sem tudtam találkozni, pedig nagyon sokan kint voltak a helyszínen. Senkit nem tudtam felhívni, senkinek nem tudtam válaszolni. Furcsa érzés volt, mert annyi embernek szerettem volna köszönetet mondani, és nem tudtam. És arra gondoltam, most mindenki azt hiszi, megnyertem az olimpiát és rögtön el is szálltam magamtól, már nem is válaszolok az üzenetekre. Közben pedig csak nem volt nálam a mobilom. (nevet)
Juniorként nyert már nagy versenyen, a 2018-as Eb-n csapatban, de felnőttként ez az első aranyérme. Belegondolt, kis idő alatt milyen messzire ért el?
Hihetetlen, hogy nekem megadatott ez a lehetőség és valóra vált egy gyerekkori álmom. Biztosan sok idő kell még hozzá, hogy kezelni tudjam ezt a helyzetet, hogy eljusson hozzám az érzés, hogy tudjam magamról, hogy olimpiát nyertem. Mert sokat beszélgettem az olimpikonokkal, és közben az volt bennem, hogy »Úristen, ezek olimpiai bajnokok«. Miközben már én is az vagyok, de még nem tudatosult bennem, hogy én is olimpiát nyertem.
Érzelmes volt a búcsú a lovaglástól, amely Párizsban szerepelt utoljára sportági versenyen?
Nagyon jó korszaknak volt ez a lezárása az öttusában, mintegy megkoronázta a régi, jó, lovaglásos öttusa időszakát. Nagyon érzelmes volt így a lovaglás, mert tudtam, hogy ez a kettő lesz az utolsó az öttusa történetében. Hálás vagyok, hogy két ilyen nagyszerű lóval fejezhettem be az öttusás lovaglást, nagyon együttműködőek voltak, kiváló összhangba tudtam velük kerülni. Nagyon jó képességű lovak voltak, örülök, hogy ők jutottak nekem a zárásra.
A lovaglást felváltó akadályversenyt milyen érzésekkel várja?
Most még semmilyenekkel, annyira nem tudok a következő szezonra figyelni, annyira szükségem van a kikapcsolásra. Szerencsére most egy nagyon nagy pihenő vár rám, ez mentálisan és fizikálisan is nagyon kell.